A Honda ADV350 a harmadik legnépszerűbb (legnagyobb példányszámban értékesített) robogó lett a 2022-es évben hazánkban. Abszolút nem érdemtelenül került fel a dobogóra, hiszen lényegében mindent tud, amit egy nagyrobogótól elvárhatnánk. Mindezért nem is kell egetrengetően sok pénzt kiadnunk – az idei modell listára 2 289 000 Ft (a hátsó dobozért többek között viszont sajnos külön kell fizetnünk). Háromféle színben kapható, metál szürke, ezüst és piros színek közül választhatunk. Nálunk ez utóbbi volt, és – véleményem szerint – ebben a színben irtó dögös lett ez a motor.
Az ide vezető út
2016-ban a Honda elkezdte gyártani a 745 köbcentis X-ADV-t. Ez a modell hamar hatalmas népszerűségre tett szert egész Európában. Borsos árat kértek el érte, ugyanis közel 4,5 millió forintért juthatunk hozzá (a 2022-es modellhez). Gondolt egyet a Honda – helyesen -, és megalkotta a fentebb említett modell kistestvérét, ami az ADV 350 nevet kapta. Az idei szezon elején látta meg ugyan a kistesó csak a napvilágot, mégis rögtön iszonyú népszerű lett. Csak a Honda PCX 125 és a Yamaha XMAX 300 büszkélkedhet több eladott példánnyal ebben az évben.
Annak ellenére, hogy az X-ADV árának a feléért megkaphatjuk a 350-est (ami valójában csak 330 köbcentis), tényleg mindenből a lehető legjobbat nyújtja számunkra. A vezetést segítő rendszerek, a kényelem, és a vezetési élmény is – robogóhoz képest – pozitív csalódást okozott.
Vegyük is sorra, milyen tulajdonságai teszik ilyen népszerűvé (megfizethetősége mellett) ezt a kétkerekűt.
Munkába járós
Ha saját magamból indulok ki, akkor bizton állíthatom, hogy az egyik legfontosabb szempont egy robogó kiválasztásakor az a csomagtartó mérete. Ebben az ADV tökéletesen megfelelt az elvárásaimnak. Valljuk be, nőként azért fontos, hogy mindent magunkkal tudjunk vinni, amit csak szeretnénk. Ebben ez a robogó hű társul szolgált. Az ülés alatt két zárt bukó is bőven elfért: nekem az egy sisak mellett a hátizsákom, laptopom vagy egy másik kombinációban a sisak, motoros dzseki és kesztyű bőven helyre leltek. Ha valakinek ez mégsem lenne elég, hátsó dobozzal is kiegészíthetjük ezt a kétkerekűt.
Smart Key rendszerrel működik az ADV is, mint sok mási kúj motor – ez annyit tesz, hogy a motor indításához elég, ha zsebünkben van a kulcs, ugyanis érzékeli a közelségét. Szintén pirospontot érdemel, hogy a dobozt is nyitja az okos kulcs – végre nem kell szerencsétlenkednünk ezzel sem. Intelligens hátsó doboz… mindig tanul valami újat az ember! Type-C töltőt is találhatunk a “kesztyűtartóban”, úgyhogy az energiaellátásunk is biztosított, még egy gond letudva tehát.
A komfortra sem panaszkodhatunk: az ülés kényelmes, karjaink és lábaink pozíciója is jó, hosszabb távon sem zsibbadnak el. Szélvédelme is megfelelő, az egyetlen gondot az jelentheti, hogy mivel két kéz szükséges a plexi állításához, így az menet közben nem kivitelezhető. Ha hidegebb időben is közlekednénk vele, akkor a markolatfűtést érdemes lehet extraként választani még – habár a plexi azért sokat segít a hideg menetszél elterelésében és ezáltal a komfortérzetünk megtartásában.
A mindennapi használat során szintén fontos egy motor fogyasztása. Az ADV ebből a szempontból is igazán barátságos, nagyjából 3,5 liter benzint evett 100 kilométer megtételéhez a teszt során. Így valós alternatívát jelenthet nemcsak az autózással, hanem a tömegközlekedéssel szemben is.
Viszonylag széles kormánya előnyt jelent az irányíthatóságban, a kocsisorok közti manőverezésben. Annyira viszont mégis keskeny ez a Honda, hogy ne okozzon problémát a szűkebb helyeken való átjutás.
Azt pedig, hogy az egyik leghalkabb motorról van szó az ADV esetében, döntse el mindenki maga, hogy pozitív, vagy negatív tulajdonságnak minősül-e. Jó, mert az ember feje hosszabb távon sem fájdul meg, viszont a közlekedés többi résztvevője (a figyelmetlenebbek legalábbis) nem feltétlen vesz minket időben észre. Bár robogóról lévén szó, a motor felpörgetése alapvetően sem opció annak jelzésére, hogy figyeljenek oda ránk…
Városon kívül
186 kilogrammos menetkész tömegét alig venni észre, írányíthatóságára nem eshet panasz. Könnyedén terelgethetjük, nemcsak a dugóban az autósorok között, hanem lakott területen kívül, nagyobb tempónál is. Nem okoz gondot tempósan kanyarodni vele, és igazából a hazánkban legális sebességtartományban még erőt is találunk a motorban. Azért nem tagadhatja le, hogy robogó – kis kerekei és hátul levő súlypontja (többek között) emlékeztetnek minket arra, hogy valójában milyen kétkerekűn is ülünk.
Gyorsulása egyenletes, és a 21,5 kW (közel 29 lóerő) csúcsteljesítmény mellett nem érződik gyengének. Az autópályázás ellen sincs kifogása, a végsebessége ugyanis azért jócskán 130 km/h fölött van. Az előzések sem okoztak gondot, persze azért át kell gondolni, mikor mit csinálunk – a “visszadobok egyet az erőtartalék felszabadításához” filozófiát ugyanis robogón el kell felejtenünk.
LED lámpát kapott az ADV350, ami igazán jól mutat rajta. Más kérdés, hogy sötétben, lakott területen kívül nem látni be eleget az útból – ugyanaz a problémánk volt ezzel a robogóval sajnos, mint a Honda NT1100-zal. Sötétben, esőben nem a legjobb választás, de ha alacsonyabb utazósebességet választunk, akkor biztonságosan oda fogunk érni mindenhova.
Nőként
Nem nevezhető éppen pehelysúlyúnak ez a robogó a 186 kg-os menetkész tömegével. Abszolút nem okozott problémát ez egyébként, amíg úton voltam. Kisebb nehézségbe akkor ütköztem mindössze, amikor a középsztenderre kellett volna (vagyis hát szerettem volna) felrakni a motort. Technika kérdése ez főleg, de azért kisebb kihívást jelentett.
A széles ülésnek köszönhetően (bár próbálta a Honda az arany középutat megtalálni azzal, hogy az ülés elejét lekeskenyítették) azért nem telitalppal ért le a lábam, pedig nem tartozok az alacsonyabbak közé 178 cm-es magasságommal. Amikor megálltam például navigálás céljából, vagy hogy kinyissam az elektromos kaput, akkor egy kézzel húzni kellett a féket (kicsit lejtős útról révén szó). Mivel a lábam sem ért le teljesen, így nem tudtam megtartani olyan stabilan a motort, mint szerettem volna. Valamiféle rögzítőféknek például nagyon hálás lettem volna ilyen esetekben. Nagymotoron ugye ott van a hátsó fék a jobb lábunknál, így könnyedén el tudjuk engedni a kormányt két kézzel – ez egy icipicit hiányzott az ADV használata során.
Utasként nem töltöttem el ugyan hosszú órákat az Honda nagyrobogóján, de rövid távú tapasztalataim során éles kritikával nem tudtam illetni. Apróságok szemet szúrtak azért, mint például az, hogy egyenes háttal ülve nehezen értem el a kapaszkodót (bár lehet, csak az én kezeim túl rövidek, de sehogy sem volt teljesen természetes, tökéletesen kényelmes), meg az utas lábtartó kicsit visszacsukódik, amikor leveszi róla a lábát az ember… de ezek valószínű csak azért “zavartak”, mert alapból is ellenemre van az utaskodás. Előre ugyan nem láttam ki a vezető mögött ülve, de ezt egy robogótól nem is várhatjuk el – cserébe nyilván sokkal kényelmesebb, mint például egy sportmotor. Az ülés bőven elég nagy és puha (hátul is), és komfortos egyben. Ha választunk hátsó dobozt is – háttámasszal – az pluszban sokat javítjat az utazás komfortján. Mivel hatalmas a csomagtartó, ezért legalább a hátizsákunkat – egyedül vagy akár ketten is – nem kell hátunkon vinni, mely szintén nagyban javítja a kényelmet.
Nőként szintén fontos szempont a motor külseje. Amikor leparkolok, én mindig visszanézek a motoromra. Fontosnak tartom, hogy büszkén, mosollyal az arcomon tegyem mindezt. Objektíven nem lehet megítélni, de véleményem szerint robogóhoz képest nagyon is szép lett az ADV. Sportos külseje, határozott és éles vonalai nagymotorossá, agresszívabbá teszik. Szemből nézve majdhogynem össze is keverhetnénk a Honda NT1100-zal.
Az ADV350 lehet a legjobb választás?
Az X-ADV-nél jóval olcsóbban hozzájuthatunk a kistesóhoz. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a tudása, felszereltsége is fele annyi lenne. Ezen a robogón valójában mindent megtalálhatunk, amire szükségünk lehet a hétköznapok során egy robogón. Ha sokat terepeznénk, egyértelműen nem a kisebb ADV a legjobb választás, de a megemelt hasmagasság, a nagy rugóút és az erős, fordított első villa miatt mégis alkalmassá válhat ilyen célra is.
A Forza 350 egy kicsit (tényleg csak egy kicsit) olcsóbb alternatíva ugyan az ADV-nél. A motor illetve a váz ugyanaz a kettőben, amiben viszont különbséget vélhetünk felfedezni, az a felépítésük. Az ADV fordított első teleszkópot kapott és az LCD kijelzője is magasabb minőséget képvisel.
Véleményem szerint a Honda ADV350 egy tökéletes választás lehet mindazok számára, akik viszonylag olcsón szeretnének eljutni úticéljukra. Lehet szó akár rövid vagy középhosszú távról, kényelemben biztosan nem lesz hiány. Mindemellett még az út maga is élvezetessé válik, és a kétkerekű társukra is mosollyal fognak a parkolóban visszapillantani.
Ági
