
Egyik kutya, másik eb
1969-es megjelenése óta mit sem változott a Honda Dax. Kívülről nézve szinte teljesen megegyezik a 2023-as modell a gyártósorról fél évszázaddal ezelőtt legurult kétkerekűvel. Részletesebben a külsőről, illetve a Tacskó történetéről Ádám cikkében olvashattok.
A japánok pici kétkerekűjét 1 629 000 Ft-ért vásárolhatjátok meg szürke, valamint piros színben. De nézzük is meg részletesen!
Mitől ugat a kutya?
Nos, a Dax lelke egy 124 ccm-es, egyhengeres, léghűtéses erőforrás. Ebben a tekintetben egy az egyben megegyezik a Honda Monkey-val (a tavalyi tesztünkhöz a Majomról kattints ide!). 6,9 kW és 11 Nm leadására képesek ezek a kismotorok, melynek köszönhetően városban teljesen elemében érzik magukat. A közel 10 lóerő a 107 kg-os menetkész tömeggel párosítva már nem is hangzik annyira rosszul.
Valóban, a pesti csúcsforgalomban szinte verhetetlen is a Dax. Rövid és keskeny, tehát mindenhol elfér. Mindemellett könnyen irányítható is – a sorok közötti előrehaladással, parkolással kutya bajunk se lesz.
5,6 literes üzemanyagtankja pedig annyit jelent, hogy közel 400 kilométert (igen, jól olvassátok!) is megtehettek egy teli tankkal. Nekünk ugyanis akármennyire hajtottuk a Tacskót, nem sikerült sokkal másfél liter fölé vinni a fogyasztást száz kilométeren.
Végsebességét pedig teljesen legálisan tesztelhettük, ugyanis erőlködés nélkül kicsivel 100 km/h alatti tempót sikerült elérni. Valójában utassal együtt is tudjuk tartani a 90-es utazósebességet. Egy személlyel, “sportmotoros üléspozícióban” pedig még a három számjegy sem kizárt!
Amikor a farok csóválja a kutyát
Olvassatok tovább! Nemsokára kiderül, miért is ezt a címet kapta a fejezet.
A tacskó legkülönlegesebb tulajdonsága a váltója. Négysebességes körváltóval, illetve automata kuplunggal szerelték ugyanis a Dax-ot. Számomra ennek használata újdonság volt, így eltelt pár nap, mire megszoktam.
Nem bonyolult egyébként, és még szerethető is a mindennapokban. Mármint akkor, amikor végre sikerül megértenetek egymást a váltóval. Videónkban e szerkezet használatáról, előnyéről és hátrányáról részletesen is beszélünk – kattintsatok tehát a linkre!
Míg a Monkey-nál (ötsebességes) elinduláskor a rövidebb áttételek miatt állandóan váltogatni kellett, addig a Dax-ot kicsivel jobban ki lehet húzni, így valamelyest egyszerűbb volt vele a közlekedés számomra. Végsebességét tekintve pedig nincs negatív oldala annak, hogy eggyel kevesebb fokozattal találkozhatunk, mint a Majom esetében.
Az egyszerűségnél időzve pedig: a röpsúlyos, automata tengelykapcsolóval szerelt Dax-ot gyerekjáték vezetni. Amolyan átmenet, a robogó és a nagymotorok hibridje… Nem kell a kuplung karral bajlódni, hiszen elég csak elvenni egy pillanatra a gázt és már válthatunk is.

Célszerű észben tartani azonban azt, hogy melyik fokozatban is vagyunk. A kijelzőn ugyanis se ez, se a fordulatszám nem jelenik meg. Ez utóbbi valójában nem túl lényeges, de a fokozatot tényleg nem árt tudni. Különösképp igaz ez akkor, amikor visszaváltani tervezünk.
Ezt a mutatványt pedig érdemes nagyon alacsony fordulatnál végezni – sokkal-sokkal később, mint ay ember gondolná! Máskülönben könnyen elindulhat keresztbe a motor hátulja (azaz elkezdi csóválni a Tacskó a farkát). Kipörgésgátló (csakúgy, mint ABS) nincs a hátsó keréken – így főleg kanyarban a váltásokkal figyeljünk oda! Egyesbe pedig már szinte álló helyzetben kell visszaváltani…
Kutya bajod se lesz – avagy a kényelemről
Szintúgy, mint a Monkey, ez a motor is hatalmas ülést kapott, így egy – sőt, a Dax esetében két – ember is kényelmesen elfér rajta. Az utaskodásról Ádám beszélt a videónk második felében, ide kattintva erről is tájékozódhattok. 775 mm-es magasságban elhelyezkedő ülése egyébiránt puha, így hosszú távokra nem a komfort hiánya miatt nem fogunk elindulni a Dax nyergében.
A kezek-lábak helyzete is egész kellemes, főleg ha arra gondolunk, hogy milyen kicsi is ez a motor. A legnagyobb kihívást a 12 colos kerekek jelenthetik. Kátyúkkal tarkított utainkon óvatosnak kell lennünk, mert már egy kisebb úthiba is jelentősen befolyásolja a motor dinamikáját. Puha rugózása hozzásegít a kényelemhez, viszont a stabilitásból jócskán elvesz. Kanyarban, városon kívüli sebességnél különösen fontos az óvatosság ilyen téren.
Népszerű “négylábú”
Csakúgy, mint a sétáltatott kutyákat, úgy a Dax-ot is a legtöbb ember megnézi az utcán. Bárhol álltam meg, érdeklődő tekintetek öveztek – benzinkúton és piros lámpánál egyaránt.
A népszerűség mellett a Dax még praktikus is. Olcsón, egyszerűen és gyorsan juthatunk el úticélunkra bármekkora is legyen a dugó a városban. Sőt, a lakott területet elhagyva sem nagyon szeppen meg a nagyobb tempótól, távolságoktól.
Van ennél olcsóbb, praktikusabb és gyorsabb motor is, ez egészen biztos. A Dax-nak viszont különösen nagy lelke van, amit ha megértesz, nagy eséllyel meg is fogod szeretni.
További képekért kattints ide!
Ági
One thought on “Honda ST125 Dax (2023) teszt – A leggyorsabb tacskó”
Comments are closed.