Az MX-5 fogalom. Ezért is vártam már évek óta, hogy egy hosszabb tesztre megkaphassam, és végre igazán megvizsgálhassam, miért is imádják annyian a világon. Volt már vele egy rövidke tesztköröm, de az csak olyan volt, mint amikor a Tesco-ban diáklányok kóstoltatnak fél deci kefirt: kevés. A teszthét után viszont elmondhatom, eggyel több rajongója lett ennek a kis aszfaltpattanásnak. A legszebb az egészben, hogy az első nap csak az forgott a fejemben, hogy te Jóisten, mi ez, hogy lehet ezt szeretni? De végül megtértem.
1989 óta ugyanaz
Az MX-5 sziluettje végeredményben nem változott az utóbbi több, mint 30 évben. Az idén szeptember végén elhunyt Tsutomu Matano – Isten nyugosztalja! -, olyan formát talált ki, amit leginkább a Porsche 911-hez és a Minihez tudok hasonlítani, az öröklétnek szól. Egyszerűen kár hozzányúlni, így jó, ahogy van.
Persze, az évek során egyre több biztonsági fejlesztést kapott az autó, sajnos a második szériára eltűnt a bukólámpa, a súlya csak minimálisan változott (1 tonna körül van ma is), de bármikor felismerhető. Dizájnt illetően legközelebbi rokonai a mára kihalt brit kis sportroadsterek.
Hosszú motorháztető, nyitható rongytető, szűk, kétszemélyes kabin és rövid far. Hosszmotor, kéziváltó, hátsókerékhajtás, ez a vidám, jól autózható verda receptje ma is. A kis súly miatt nem kell tengernyi lóerő, nem kell nagy kerék és nagy fék, mégis mosolyogva szállunk ki minden kirándulás után.
A kornak megfelelően a világítás teljesen LED-es, a szűkre húzott lámpákkal és a nagy harcsaszájjal talán ez a legszigorúbb kinézetű MX-5, de teljesen mindegy, olyan alacsonyan van az orra, hogy egy mai modern autó belső tükréből úgy sem látszik.
16-os kereket kapott az ND modellkódú MX-5, 195/50-es gumik kerülnek rájuk. Ez a fényes alufelni jól mutat együtt az Aero Grey elnevezésű fényezéssel. Nem kell autónak a piros szín, így is elég feltűnő. A motorháztető kupésan hosszú, a négyhengeres motor az utastérig van hátratolva a minél jobb súlyelosztásért.
A kabin rövid, két normál méretű utasnak pont elég, de az utas lábteréből még így is egy nagyobb dudor vesz el helyet, valószínűsítem, hogy a váltónak kellett még egy kis hely. A pici, 130 literes csomagtartó két személy hétvégi kiruccanására, vagy egy gyenge bevásárlásra pont elég, többet nem lehet tőle elvárni.
Hátul két kerek lámpában és egy dupla kipufogóban végződik az MX-5. A csomagtartó ajtaja nem harap ki a hátfalból, a csomagokat magasra kell emelni. Nyitógombját a rendszám-világítás mellé száműzték, de kulcsról is felpattintható. 2025-ben már megmosolyogtató a pálcikás antenna, de a retro-feelinghez hozzáad.
Funkcionális belső
Az importőr ízléssel választotta ki a belsőt is, nagyon tetszett ez a Tan barna bőr és a vászontető is ebben a színben pompázott. A kabin szinte semmilyen csicsát nem kapott, a klasszikus Mazda belsőt fogjuk magunk előtt látni. Vékony karimájú, viszonylag nagy átmérőjű kormány, mutatós műszerfal minimális kijelzővel, jól kézre eső váltó és kézifék kar. A klíma automata tekerős, van ülésfűtés, két USB-C csatlakozó, a gyári navi még SD-kártyáról üzemel. A fedélzeti rendszer is még a középkonzolon tekerős megoldást alkalmazza, de a telefontükrözés vezeték nélkül megy.
Praktikumból nem sok jutott az MX-5-be. Van egy kis rekesz a könyöklő alatt, mögötte két különálló pohártartó. Kesztyűtartó klasszikus értelemben véve nincs, a két ülés közé terveztek egy viszonylag nagyobb rekeszt. Oda csak olyan dolgot tegyünk, amit ritkán használunk. A tetőt egy-egy kallantyúval lehet nyitni-zárni a szélvédő tetején és a két ülés között, így kb. bármikor nyitható-csukható az autó, bár 100-nál már nem próbáltam meg, féltem, hogy a menetszél kitépi a kezemből.
Élmény minden országút
Vegyük át először a technikai részeket, aztán mesélek. Az ND Mazda MX-5 2016-os bemutatásakor még kapható volt a kétliteres négyhengeressel és a tesztautóban is található egyötössel. Mindkettő közvetlen befecskendezéses szívómotor volt, a turbósítást meghagyták a tuningszcénának. A környezetvédelmi normák viszont a nagyobbik motort kinyírták, maradt a 132 lovas kisebbik motor. Sok lóerő-huszár húzta a száját ekkor, valahol jogosan, de az MX-5 pont az az autó, ami nem a lóerő-hajhászásról szól. A 132 lóerő mellé 150 Nm nyomaték párosul, ami 4800-as fordulattól ébred, de van annyira jó a váltókiosztás, hogy igazán sosem éreztem túl gyengének az autót. Lámpától is elég jól elrugaszkodik, hiszen nem kell nagy súlyt mozgatnia.
Ha valakit megkérdezel, hogy milyen MX-5-öt vezetni és elkezd hosszú perceken keresztül áradozni, akkor hidd el, és önts még neki, mert igazat beszél. Ezt az autót élményvezetésre tervezték. Igen, hangos, zajos, 90 felett, nyitott tetővel már nem érted a másik szavát, nem hallod a zenét, vágja a füledet a szél (132 ezer ft-ért lehet szélfogót beszerezni, erősen ajánlott!), de olyat lehet vele fordulni, mint manapság kevés autóval, mert vagy túl erősek vagy túl nehezek. Nem akar megölni, nem rosszindulatú, szépen tol hátulról, istentelenül ki lehet húzni, hiszen a 132 LE-t 7000-es fordulaton adja le. Persze, mivel hátsókerekes, ezzel is jó esély van beesni az árokba, de száraz úton ehhez már eléggé erőltetni kell a dolgot. A kézi váltóval és a kuplunggal csak a harmadik napon sikerült barátságot kötnöm, előbbi alapjáraton is remeg, utóbbi viszonylag magasan fogott a tesztautóban. De az etyeki dombokon és Bajna-Héreg között örök szövetséget kötöttünk.
Beszállni és kiszállni nem könnyű, sportautóhoz méltóan alacsonyan ülsz, nem sok választja el a feneked és az aszfaltot egymástól, melletted a GLE Merci 40 tonnás kamionnak tűnik, fejed egy vonalban van a kereke felső vonalával. Frankfurtba nem ezzel mennék, nagyjából 2 órát bírtam ki különösebb panasz nélkül, utána már fáradt a hátam és az agyam is. Felhúzott tetővel is lesz menetzaj, de hát ez ilyen, majd akkor panaszkodjunk, ha van mire.
A futómű is tökéletes, féltem tőle, hogy túl kemény lesz a pesti utakon, de nem, a Mazda mérnökei tökéletes kompromisszumot találtak. Feszes, de tud csillapítani. A kormány kellően közvetlen, a váltó pontos, rövid úton jár. Fogyasztása vegyesben 6,9 liter, kikapcsolt start-stoppal.
Azt szoktam mondani, azért ülök autóba, hogy árnyékban legyek, ha napot akarok, sétálok vagy biciklizek. Na, de MX-5-öt zárt tetővel használni? Amikor csak lehetett, nyitott tetővel közlekedtem, fehér sapka, fehér ingnyakú póló, tisztára, mint egy floridai kisnyugdíjas. Imádtam.
Értékelés
Kéne, nagyon. Az emberek fejében úgy él az MX-5, hogy egy viszonylag olcsó élményautó, de manapság már ezért is le kell szurkolni 13 millió forintot. A tesztautó Kazari felszereltséggel, a 96 ezer Ft-os fényezéssel már átlépi a 15 millió forintot. Lenne 15 millióm, már nem lenne. Igazi konkurenciája nincs, ami volt, kihalt, egyedül áll a vártán az MX-5.
Még egy nagyon fontos dolgot megemlítenék, ami miatt jó érzés MX-5-el járni, az pedig a közösségi élmény. Nem volt olyan másik MX-5-ös tulaj, akivel ne integettünk, vagy villogtunk volna egymásra. Akire azt hittem, hogy na, ő fenn hordja az orrát, mikor elváltak az útjaink, ő is látványosan integetett. Bevásárlóközpont parkolójában, lámpánál, mindegy, megy egymás üdvözlése. Összeköti az embereket és ez jó, ebben a Mustangra hasonlít. Minden év végén szoktam hirdetni egy TOP3-at, nem is kérdés, hogy szerepel-e benne a Mazda MX-5. Éljen még sokáig, igazán felírhatnák tb-re is, kúraszerűen, félévente ismételve.
További képekért KATT a galériára!
