Lehetne inkább hibrid? – KIA Sportage Platinum 48V Mild Hybrid teszt

A KIA az ötödik generációra radikálisan megújította a közepes méretű városi terepjáróját, a Sportage-t. A 2021-ben bemutatott NQ5-ös modellkódú Sportage szakított az elődök besimuló, könnyen felejthető dizájnjával és az egyik legfeltűnőbb típus lett a kategóriában. Az autó, manapság már ritka módon, öt különböző motorizáltsággal és szintén öt felszereltségi szinttel érhető el. Nálunk egy Platinum felszereltségű mild hybrid verzió járt 1.6-os turbóbenzines motorral, 180 lóerővel, duplakuplungos automatával, összkerékhajtással.

Külső

Bemutatásakor, mikor megláttam az autó elejét, konkrétan meghökkentett. A 2010-es években a KIA inkább a konzervatívabb irányt vitte, ha dizájnról volt szó, de már teljesen más hozzáállással futnak neki a 2020-as éveknek.

A Sportage elején szinte minden ponton találunk valami érdekességet, az unalom és az egyszerű szavakat hírből sem ismeri. Hatalmas, bumeráng alakú nappali menetfények uralják a frontot és ezeknek a külső ívén – vagy belsőn, nézőpont kérdése – foglalnak helyet az irányjelzők és a fényszórók. A fekete hűtőráccsal megspékelve nyugodtan levilloghatunk bárkit. A ködlámpákat körbeölelő és a hűtőrács tetejét elfoglaló ezüstös betétek azért nem hagyják, hogy teljesen komor legyen a hangulat. Nekem már egy picit sok is a dizájn-orgia, de egyébként is a kevesebb néha több elvét vallom.

Oldalról van benne egy pici az előző Sportage-ből, bár lehet, ezt csak a nagy fémfelületek mondatják velem. A gumik 18 collos, gyönyörű szép, míves felniken feszülnek, de városi terepjáróhoz méltóan nem túl peresek. Az ajtókat több helyen is szépen meghajlították, a kilincsek alatt fut egy vonal és az autó alján lévő fekete betét is feldobták egy ezüst csíkkal. Igazán nincsen körbeműanyagozva az autó, nem akar igazi terepjárónak látszani. Jól mutat a felfelé emelkedő övvonal, de ezt sajnos nem sikerült összekötni a tetőspoiler ezüst betétjével, a két vonal ellentétesen tart a semmibe.

A fart illetően nem kellett messzire menni az ihletért, elég volt átnézni a szomszéd irodába, ahol az EV6-ot tervezték (nemsokára annak a tesztjével is jövünk!!). Nem teljesen ugyanaz a kettő, de egy laikust simán át lehet verni vele. Nálam amennyire sok a Sportage eleje, annyira kevés a hátulja, olyan érzésem van, hogy elöl ellőttek minden puskaport, hátulra meg már nem jutott.

Belső

A belső tér már kicsit jobban követi a klasszikus KIA-vonalat, semmi igazán feltűnő nincs benne, jó benne létezni és kész. Nem amerikás, mint a Sorento, közelebb áll Európához. Jók az anyagok, bár a remek por- és ujjlenyomat-fogó zongoralakkos vödör rendesen kiborult a két ülés közé. Nagyon szép kidolgozásúak a kilincsek, minden jó helyen van. A középkonzolról tudjuk kapcsolni az ülés- és kormányfűtést, alattuk a két vakgomb jelzi, magas felszereltség a Platinum, de lehet fentebb lépni és akkor ülésszellőztetésünk is lesz. Itt kapott még helyet az autó indítógombja is, aminek az elhelyezkedését egy hét alatt sem tudtam megszokni, mindig a kormány mögött kerestem.

A kormány rendben van, ehhez a méretű autóhoz megfelelő átmérőjű és fűtött, bár erre májusban már nem sok szükség van. Azt viszont nem értem, elég sok KIA tesztautóban sikerült már ülnöm (Ceed, Sorento, EV6, Proceed) és a billenőkapcsolók mindig ezüst bevonatúak voltak, de itt a Sportage esetében ez elmaradt, minden gomb tök fekete. Kicsit olcsó hatása lesz a dolognak, az a kis ezüst adott neki némi eleganciát. Tudom, első világbeli probléma, Afrikában meg éheznek.

Most először találkoztam a KIA klímakonzolt és a gyorsgombokat egyesítő érintőkijelzőjével, ami őszintén szólva, nem igazán nyerte el a tetszésemet. Van két fizikai tekerőgomb, amiknek a funkciója mindig az adott helyzethez igazodik (hangerő/csatornaváltás vagy hőmérséklet beállítás). Van öt érintőgomb, amik állandó jelleggel elérhetőek, ezek kézre esnek, de mégis oda kell nézni egy szélvédő-fűtés bekapcsolásért is. Az egyik gombbal tudunk váltani, hogy a klímát vagy a gyors elérést szeretnénk-e használni. Öt másodperc után viszont a kijelző visszaugrik az általunk kiválasztott menüre. Szerencsére ki lehet választani, melyiket szeretnénk állandóra, de mégsem tartom a legjobb megoldásnak ezt az egészet. Vannak dolgok, ahol semmiképpen nem szabad erőltetni az érintőkijelzést, a szellőztetés pont ilyen.

Szép képe van a két, egy hajlított üveg alá tett kijelzőnek, amit a koreaiak Supervision-nek neveztek el. Attól függetlenül, hogy ezek teljesen digitálisak, nem tudjuk teljesen szabadon variálni, mit szeretnénk látni magunk előtt, de a lényegi infók megvannak. Viszont van napszaknak és időjárásnak megfelelő háttér, ami apró hülyeségnek tűnik, de mégis menő. Indexeléskor pedig itt jelenik meg a két tükörkamera képe is.

A központi kijelzőn a klasszikus, jól bevált KIA menü fogad minket, szinte mindennek külön kis gombja van.  Aki eddig is KIA-t használt, nem fog meglepetést találni benne. USB-vel rendesen el vagyunk látva, még az első ülések belső oldalára is jutott egy-egy a hátul ülők legnagyobb örömére. A talpalávalót a Harman Kardon húzza, nem szól rosszul, de volt autó, amiben jobban le tudott nyűgözni. Jópofa az egy gombnyomással változtatható méretű pohártartó is.

Bíztam benne, hogy egy 4,5 méteres, 2,68 méternyi tengelytávval rendelkező autóban nem lesz hiány helyből és nem kellett csalódnom. Természetesen nem akkora, mint egy Sorento, de a saját kategóriájában nézve abszolút rendben van, ennyit minimum hoznia kell mindenkinek. Az ülések kényelmesek, hosszabb távon sem fárasztó bennük az utazás.

A csomagtartó ebben a verzióban 562 literes, de a skála motorizáltságtól és elektrifikáltságtól függően 540 és 591 liter között mozog. Mind az első üléseken, mind a csomagtartóban van a bevásárlószatyroknak akasztó, az üléseket pedig egy kar meghúzásával azonnal ledönthetjük az autó hátuljából is.

Motor, hajtáslánc

Nézzünk magunkba, minden autónak van gyenge pontja, még a legnagyobb kedvencünkben is lehet találni. Nos, a KIA Sportage gyenge pontja a duplakuplungos váltó. Ezt már megénekeltem a KIA Ceed SW plug-in esetében is, itt csak annyival jobb a helyzet, hogy legalább az autó erős. Az 1.6-os négyhengeres turbóbenzinesből 180 lóerőt hoztak ki ebben a konfigurációban. A 48 voltos mild hybrid nem sokat ad hozzá a dologhoz, ahogy normál felhasználás mellett a klasszikus felépítésű összkerékhajtás sem. Ezektől függetlenül, ha városon kívül vagyunk, nincs nagy gond, az autó jól megy, van benne akarat a fogyasztása is moderált marad.

Városban viszont minden elinduláskor eszünkbe jut a váltót tervező mérnök. Az egyes-kettest egyszerűen soha nem tudja eldönteni, ha mégis, akkor általában rosszul dönt. Egyszer kihúzatja az motort, máskor simán elvált, akkor is, amikor nem kéne. Sajnos, nem tudja észrevétlenül tenni a dolgát és nem tudunk olyan simán folyni a forgalommal, ahogy szeretnénk. A kifordulást mások elé felejtsük el, nem szokott ezzel problémám lenni, pláne nem automataváltós autóval, de a Sportage-el többször előfordult, hogy levillogtak vagy rám dudáltak. Emelkedőn való elindulás is tud kellemetlen pillanatokat okozni, a hátra gurulás megakadályozásához érdemes az Auto Hold funkciót használni.

A váltó hektikussága miatt a városi fogyasztásunk az eget fogja verdesni, az autó simán benyal 9-10 litert így. Autópályán 7 litert számoltam, országúton és más vidéki utakon viszont a szürreális 6.1 l/100 km is megjelent a kijelzőn. A végső szám a teszthét végére 8.5 liter lett, ami semmiképpen nem kevés, a vele nagyjából egy méretű, de jóval erősebb és szintén összkerekes BMW X1 7.5 litert tudott. A Sportage tankja 54 literes, azért legrosszabb esetben is 5-600 kilométeres hatótávval kalkulálhatunk.

A futóműve kellemes, nem üt fel, de nem sportos. Kellően feszes, hiszen az 1,65 méter magas bódét úton kell tartani. A kormányzás szintén nem kíván erőfeszítést, ezt az autót anyának is tudni kell vezetni. Sportosságot ne várjunk el, kanyarokat forszírozva már érződik a tömeg és magasság. A vezetéstámogató rendszerek túlzott sipákolását már megszoktam, de az ütközés megelőző rendszer még a szokásosnál is többször riasztott feleslegesen. Ennek ellenére sose kapcsoljuk ki, az ördög nem alszik.

Összegzés

Ha azt is mondom, hogy a dizájn túl sok az ötödik generációs Sportage esetében, valószínűleg én vagyok kisebbségben, hiszen elég jó számokat hoz az autó. Az előző generációból származó Sportage-kel is elég gyakran találkozni a magyar utakon, ár-érték arányban jó autóról beszélünk, de erről már régóta híresek a koreaiak.

És akkor nézzük a piszkos anyagiakat. Platinum felszereltséggel az 1.6-os, 180 lovas mild hybrid, Sportage 14.149.000 Ft-ot kóstál. Ehhez hozzájön az Experience Green elnevezésű prémium metál szín 245.000 Ft-ért. Az összkerékhajtás felára 800.000 Ft, de én erről lemondanék, hiszen ha nem használjuk ki, akkor csak a súlyt és ezzel a fogyasztást növeli. A tesztautónk a Platinum felszereltségen felül el volt még látva 360 fokos rendszerrel, holttérfigyelővel (300.000 Ft) plusz prémium hifivel és motoros csomagtérajtóval (450.000 Ft). Ez így összesen majdnem 16 millió forint, ami nem kevés. Erre a konfigurációra nem is igazán beszélnék rá senkit.

Ma, 2023-ban a szimpla turbómotoroknak már kezd leáldozni, és ha kicsit is fontos a pénztárcánk, akkor vegyük az irányt a hibridek felé. A KIA plug-in hibrid rendszere nálam már bizonyított a Sorento-val, a több, mint két tonnás test és a plusz 85 lóerő egy literrel kevesebbet fogyasztott, mint a tesztelt Sportage. De nem kell ideáig nyújtózni, bár a kibicnek semmi sem drága. A sima öntöltő hibrid 230 lóerővel és klasszikus automataváltóval, szintén Platinum felszereltséggel 15.299.000 Ft-tól kezdődik. Biztos vagyok benne, hogy sokkal kellemesebb vele a városi közlekedés és együttélés. Kint pedig mindkét verzió élhető. Mielőtt választanánk, azért tegyünk egy próbát.