Japánban a textilművészet hosszú és élénk múltra tekint vissza, mely során minden régió sajátos stílust alakított ki. Bár az anyagok és a technikák eltérőek lehetnek, a múlt iránti tisztelet és a kitűnő minőség melletti elkötelezettség olyan közös szálak, amelyek továbbra is áthatják Japán textilhagyományait.
A textilgyártó tevékenység nemcsak ruhákat és használati tárgyakat biztosított, hanem gyakran az egész közösség számára értékes bevételi forrássá vált. Az emberek olyan természetes, környezetbarát anyagokat használtak fel, amelyek könnyen hozzáférhetőek voltak és ártalmatlanok rájuk nézve. Mindegyik irányzat olyan jellegzetes karakterjegyeket hozott létre, amelyek végül régiójuk szimbólumaivá váltak. Ilyen például a sáfrány vagy benibana, amely Japán északi részén, Yamagata prefektúrában, több évszázadon át a textilkultúra szerves részét képezte. Mezőgazdasági árucikként, a szirmaikból kinyert bíborvörös színezékért termesztették, melyet még ma is számos kézműves használ.
Tokushima prefektúra az indigófestés (aizome) művészetének szinonimájává vált, amelyről úgy vélik, hogy körülbelül 800 éves múltra tekint vissza. Tokushima Shikoku szigetén helyezkedik el, amely Japán négy fő szigetének legkisebbike, és bőséges vízzel, illetve termékeny talajjal van megáldva, ami ideális az indigónövények termesztéséhez. A „japán kék” néven is ismert indigó gazdag színárnyalatát még a 2020-as tokiói olimpia és paralimpia logójába is belekomponálták.
A huszadik században, a yamagatai sáfrányhoz hasonlóan, az indigófesték iránti kereslet is csökkent a textilgyártásban, ahogy elérhetővé váltak az olcsóbb, szintetikus festékek. A hagyományos technikák, a természetes összetevők és a fenntartható gyakorlatok iránti növekvő érdeklődés azonban az elmúlt években ismét hozzájárult ahhoz, hogy az organikus japán textilfestékek újra ismertebbé váltak. A kézművesek egy új generációja izgalmas módon alkalmazza a kortárs esztétikát a régmúlt technikákra.
Takuya Shoji, a Hi-Color Handworks munkatársa egyike azoknak, akik átvették a stafétát, és új korszakba léptették az organikus textilszíneket. Tokushima Kaifu kerületében található Shoji bázisa, ahol kis csapatával organikus festékeket állít elő, köztük egy saját, vegyszerek és növényvédő szerek nélkül termesztett indigót.
„Textilfestékeink fő összetevője az indigókék, valamint a sárga (körömvirágból), a vörös (a festő buzér gyökeréből) és a barna (sárból). Az alapszín létrehozásához ezt a négy színt kombináljuk. A körömvirágsárgával való festés után világosabb indigót is lehet rétegezni, így kaphatunk zöld színt” – magyarázza. Shoji azután találta meg mesterségét, hogy megszületett a fia, aki súlyos atópiás dermatitiszben szenvedett. Elkötelezett az iránt, hogy olyan ruhákat hozzon létre, amelyeket nemcsak öröm viselni, de a természettel is összhangban vannak. A festési folyamat során az anyagot többször is kiöblítik, és Shoji ehhez a lépéshez a műhelye közelében található folyóból származó talajvizet használja fel.
Manapság a „gyors divat” és az azonnali jutalmazás világában, Shoji amellett száll síkra, hogy érdemes megvárni, míg az ötletek és folyamatok kiforrnak, amivel arra is rámutat, hogy a hagyományos japán technikák nagy része időt igényel, mielőtt gyümölcsözővé válik. „Vegyük például a japán erjesztési kultúrát: A miso és a szójaszósz előállítása körülbelül hat hónapig tart. Hasonlóképpen, a betakarítás és szárítás után az indigóleveleket három hónapig erjesztjük, kizárólag vízzel és levegővel, folyamatosan forgatva őket, hogy növeljük a mikroorganizmusok számát” – magyarázza Shoji.
Shoji és textilművésztársai munkáját kiváló kézművesség és a hagyományok egészséges tisztelete jellemzi, de alkotásaikat nem csak különleges alkalmakra vagy bemutatódaraboknak szánják. Éppen ellenkezőleg, arra készültek, hogy a mindennapi élet részeként használjuk és élvezzük őket. „A Hi-Color Handworksnél a célunk a múlt és a jelen fúziójának megteremtése” – mondja Shoji. „Olyan formaterveket szeretnék létrehozni, amelyek vonzereje az idő múlásával nő.”
Ez az elkötelezettség a múlt tisztelete és az innovációra való törekvés mellett összhangban van a Mazda tervezési filozófiájával. A Mazda szülővárosának, Hirosimának újjáépítéséhez vezethető vissza az az állhatatos szellemiség, amelytől vezérelve a vállalat tervezői precíziós technikák segítségével elmossák a forma és a funkció közötti határokat. Ezeket az értékeket jól példázza az a közelmúltbeli együttműködés, amely a Mazda Motor Europe és a Suzusan nevű japán textil- és formatervező cég között jött létre, és amelynek Nagoyában, Tokióban és Németországban is találhatók irodái. A kollaboráció során a két japán vállalat közös értékei kerültek előtérbe – ezek a Yohaku, az üres tér használata, és az inspirációkeresés a természetben. Ahogy a Mazda tehetséges Takumi mesterei, akik kézzel dolgoznak a különböző anyagokkal, többek között fémmel és agyaggal, a Suzusan is szenvedélyesen elkötelezett amellett, hogy kézzel készítsen minden egyes darabot. Ez prémium minőség, amelynek középpontjában az emberi természet áll.
A Suzusan élén Hiroyuki (Hiro) Murase áll, akinek családja öt generáció óta foglalkozik a shibori nyakkendőfestéssel az Aichi prefektúra Arimatsu városában. A Suzusan 2008-as megalapítása óta Murase sikeresen tárta a világ elé e hagyományos technikák modern felfogását.
Murase most Düsseldorfban él, és nagyra értékelte a lehetőséget, hogy együtt dolgozhat a Mazda Europe multinacionális tervezőcsapatával. A formatervezés szépségének keresése iránti közös szenvedély lehetőséget kínált arra, hogy azon is elgondolkodjon, vajon a nemzetközi érdeklődés miként segíthet Japán kézműves örökségének felemelésében.
„A párbeszéd a japán kézművesség értelméről és esszenciájáról új hagyományokat teremt, ami túlmutat a japán társadalmon és tradíciókon,” – mondja Murase. „A hagyomány nem csak a múltban létezik, hanem a jelenben is fejlődik, és a jövőben is folytatódik.”
