A gyorsulási verseny életforma. Ahhoz, hogy valaki ezt élvezze, szükség van egy kis benzinre az ereiben és megszállottságra a lelkében. Huxley-ék éppen ilyenek, és egy több mint ötvenéves Corollából építettek hot rod-ot, azaz drag versenyautót.
A negyedmérföldes villámfutamok népszerűsége Észak-Amerikában évtizedek óta töretlen, s nem is volt kérdés, hogy a „vírus” előbb-utóbb átterjed a többi földrész fanatikusaira is. Az Egyesült Királyságban a Huxley család több generációja is megfertőződött a dragversenyek szeretetével és versenyautó-építés iránti elhivatottsággal. Brian, a 82 éves apa jelenleg a legidősebb aktív versenyző ebben a műfajban, de fiai is profiként űzik a sportot.
Legutóbbi alkotásuk egy 1972-es Toyota Corolla átalakítása volt, s ha már elkészültek vele, rögtön össze is mérték a teljesítményét egy másik, nem kevésbé szokatlan eredetű versenygéppel, egy dízel Seat Cordobával.
Aki persze ilyen hot rod építésére adja a fejét, az jól tudja, hogy az eredeti donorautóból a folyamat végére szinte alig marad valami, így az 52 éves Corolla sem kerülhette el sorsát. A veterán gép az átépítés során rengeteg súlyt vesztett, hiszen a tömeg a gyorsulás ellensége. Mindössze egy jóllakott óvodásnyival nyom többet egy tonnánál, felesleges kilók tehát nem fogják vissza a vehemens vágtát. A motortérben található minden eredeti alkatrész eltűnt, s csak a versenyzéshez legszükségesebb dolgok kerültek a helyükre. Például egy 5,6 literes, V8-as amerikai szívómotor, amely 570 lóerős teljesítményt présel ki magából.
Bár versenyautóról van szó, Huxley-ék ügyeltek a biztonságra és a megbízhatóságra is, ezért eltekintettek a rakétalöketet adó nitrószett beépítésétől. Inkább egy mindössze kétfokozatú váltó áttételeinek ügyes megválasztásával érték el azt, hogy a hátsókerekes versenygép a tapadáshatáron egyensúlyozva a lehető leggyorsabban sprintelje végig a negyedmérföldes futamokat. S ha már korábban eljátszottunk a fertőzés gondolatával, álljon itt még egy érdekesség: a veterán Corollából a Covid-19 járvány miatti kényszerű szünetben építettek potens sprintgépet. Hogy milyen jól sikerült a vérátömlesztés, azt jól mutatja, hogy már az első próbákon remekül ment a masina: a negyedmérföldes távot 9,69 másodperc alatt teljesítette, a képzeletbeli célvonalon pedig 219 km/órás tempóval haladt át.
A Corolla ellenfele sokkal fiatalabb, egy 2003-as évjáratú Seat Cordobáról van szó. A Cordoba eredetileg 1993-ban került az európai piacokra és az Ibiza négyajtós kivitele volt. A Cordoba-sprinter donorautója már második generációs, 2003-ban készült és az egyik legmegbízhatóbb és legstrapabíróbb motor van benne: az 1,9 literes TDI. A Corolla spanyol ellenfele is alaposan átalakult: dízelmotorja 500 lóerős, de a nitrószett néhány másodpercre ehhez még 200-at hozzá tud tenni. Nagy erőfölényben van tehát a Seat, ám a hajtáslánca többi eleme ellene dolgozik. A váltó ugyanis hatfokozatú kézi egység, ami ráadásul az első kerekekhez továbbítja a nyomatékot. Nem mehetünk el szó nélkül a Cordoba megjelenése mellett sem; első látásra úgy tűnik, mintha egy családi autót kereszteztek volt Darth Vader sisakjával. A fenyegető feketeség elejéről még a fényszórók is hiányoznak, hiszen nincs rájuk szükség.
A Corolla és a Cordoba viadala három futamig tartott. Az elsőt a Corolla könnyedén nyerte, hiszen a Seat nitrószettje megmakacsolta magát, ezért be sem fejezte a futamot. A második menet ismét a japán veteráné volt (9,82 másodperc és 214 km/órás tempó a célban), a Seat fél másodperccel maradt el ettől. A harmadik futam is a Toyotáé lett – mindössze két századmásodperccel maradt el előző teljesítményétől – s mindhárom futamban egyenletes, megbízható teljesítményt nyújtott. Hiába, egy Toyota akkor is génjeiben hordozza a megbízhatóságot, ha éppen teljesítményre kihegyezett versenyautó.
A Seat ugyan lassabban érte el a negyed mérföldre lévő célvonalat, de amikor áthaladt rajta, sokkal gyorsabb volt, mint a Corolla. Ez is azt mutatja, hogy nehezen tudta az aszfaltra vinni az egyébként sokkal nagyobb teljesítményt, hiszen az elsőkerékhajtás és a manuális váltó nem a legjobb kombináció a sprintversenyekhez.
A futamokat egyébként a Santa Pod Raceway-n rendezték, amely brit dragracerek fellegvára. A Podingtonban található aszfaltcsíkot a Királyi Légierő használaton kívüli bázisán használhatják a gyorsulási versenyek részvevői.
Fotók: AutoEvolution
