A Yamaha megtestesítette az XSR900 személyében azt a motort, amelyet a legtöbb, retro külsőre és e mellett maximálisan modern belsőre vágyó ember szeretne magának. Tartsatok velem a cikk során, illetve nézzetek meg a videót is, hogy megtudjátok, miért is van ez így!
Első látásra szerelem
A külső megítélése szubjektív, de abban nagy eséllyel mindenki egyetért velem, hogy nagyon-nagyon fontos, hogy csillogó szemekkel nézzünk vissza motorunkra a parkolóban. Nos, az XSR-t rengeteg kis részlet teszi szemet gyönyörködtetővé. Az 1980-as évek sportmotorjait idéző külső egyik legszembetűnőbb eleme a Legend Blue szín (a Midnight Black helyett én egész biztos a kék verziót választanám!). A rejtett LED-es hátsó lámpa – mely apró létére teljesen jól látható – és a buci hátsó ülés csak a kezdet (vagyis a vég)! A gyorsbilinccsel szerelt idomok, a teljesen felhajtható utaslábtartó, a tank ergonomikus formája, illetve a kör alakú LED-es első lámpa is mind a múlt sportmotorjait idézik.
(Kattints IDE több fotóért!)
A belső a lényeg!
Miután gyönyörködtünk kicsit a külsőben, térjünk is rá a belsőre – hiszen a valódi értékek ott rejlenek. A motor lelke a három hengeres, 890 köbcentis CP3 (crossplane) blokk, melyről órákig lehetne mesélni – a részletekről Ádám fog majd cikkében többet írni.
Röviden annyit érdemes tudni róla – ami a hétköznapi motoros számára is jelentőséggel bír -, hogy 3000 körüli fordulattól már szinte a teljes nyomatékot leadja. Ez teszi hihetetlenül játékossá, imádnivalóvá ezt a háromhengerest. 119 Le és 93 Nm a maximális teljesítmény valamint nyomaték tíz- illetve hétezres fordulaton. Sokkal többet mond azonban az, hogy (legfőképp) “A” módban szinte bármilyen sebességnél ha odahúzol neki, a széles vigyor garantált. A gyár által írt 5 literes átlagfogyasztást így nehéz tartani – nem lehetetlen, de nagy eséllyel ennél többet fog fogyasztani, hiszen úgyis húzni fogod neki. 14 literes tankjának köszönhetően így viszonylag gyakran fogunk benzinkutat látogatni.
A korábbi gondolatmenetet folytatva jutunk el oda, hogy mennyi mindent is tudunk állítgatni ezen a Yamahán. Négyféle motormód közül választhatunk a színes TFT kijelzőn tudásunknak, kedvünknek illetve útviszonyoknak megfelelően. Míg az “A” esetben kapjuk a leghirtelenebb teljesítményt, addig a “D” módot maximum esőben érdemes használni, ugyanis ténylegesen egy gyenge, de “hülyebiztos’ valamit kapunk. A dőlésérzékeny kipörgésgátló (mely szintén több fokozatban állítható), az oldalcsúszás-vezérlőrendszer és az elsőkerék elemelkedését figyelő rendszer mind egy korábbi Yamaha R1 IMU-jából érkeztek, így tehát biztosak lehetünk abban, hogy nem valami gagyi dologgal állunk szemben.
Nemcsak az elektronika, hanem a motor többi része is valóban prémium minőséget képvisel. A fel- és lefelé is kiválóan működő gyorsváltó még élvezetesebbé teszi a kigyorsításokat (és az utaskodást is, de erről részletesen a későbbiekben), míg a Brembo radiális első főfékhenger 298 mm-es féktárcsákkal pedig a biztonságos megállásért felelős. A teljes személyre szabhatóság tovább folytatódik az állítható első teleszkópokkal, illetve a szintén állítható lengőkaros hátsó felfüggesztéssel.
Pattanjunk nyeregbe
Sportmotoros hatást kelthet ugyan az XSR900, azonban ez szerencsére a komfortunkat nem befolyásolja negatív irányban.
A 810 mm magasan levő üléséről 178 cm-es magassággal bőven teli talppal leért mindkét lábam, és a menetkész (mindössze!) 193 kg-os súlyt így gyerekjáték volt biztonságban tudni magam alatt. Az üléspozíció jóval inkább a csupaszmotorokéhoz hasonlít, semmint egy sportmotorhoz, így a nagy teljesítmény mellé kényelmet is kapunk: igazi win-win szituáció!
Széles kormánya megkönnyíti az irányíthatóságot, és ezáltal a komfortunkat is növeli hosszú távon. A tempomat szintén közrejátszik valamilyen szinten abban, hogy egy több száz kilométeres autópályázás során se menjen el minden energiánk, valamint életkedvünk.
A kormányvégtükrökre tudnék talán egyedül panaszt tenni. A látványtól eltekintve – ízlés kérdése, hogy tetszik-e vagy sem, így erről nem is érdemes többet írni – valójában sajnos nem praktikus ez a megoldás, hiszen a perifériánkból igencsak kiesik. Sokat kell a fejünkön fordítani, nem elég csak oldalra pillantani. Ez egy kicsit elvonja eleinte az ember figyelmét a forgalomról, így fontos jól begyakorolni, tudatalattiba vésni ezek használatát.
A gyorsváltóról ugyan volt már szó röviden, de itt is teszek róla említést, ugyanis hatalmas előny az, hogy a kevesebb kuplungolásnak köszönhetően egy egész napos úton sem fog begörcsölni a bal kezünk.
Mindemellett utaskodni is kényelmesebb volt úgy, hogy Ádám a gyorsváltót használta, hiszen az emberi kéznél sokkal-sokkal finomabb így a váltás, az erőátvitel. Abszolút semmi torpanás nincsen ily módon, tehát utasként is könnyedén fel tudtam venni a motorozás ritmusát, nem “éltem külön életet” az egyébként rövid távon tűrhetően kényelmes kakasülőn. Az utasülés méretével meg voltam elégedve, rendes kapaszkodó – mint azt a legtöbb új motoron megszokhattuk már – itt sincs a hátul ülő számára, mármint a sofőrt leszámítva. Valljuk be, hülyén is nézne ki, ha lenne… A térdszög hátul ülve elég nagy, de még nem vészes. Pozitívumként viszont azt meg tudom említeni, hogy bőven előre lehetett látni a sofőr feje felett.
Nem tarthatom meg?
Már az első közös napunkon sejtettem, de a teszthét végére ténylegesen megfogalmazódott bennem a gondolat: mi lenne, ha vissza se adnám?
Nemcsak a külsőbe (bár tegyük hozzá, minden nap hosszú percekig csodáltam a motort), hanem a háromhengeres blokkba, a számomra kedves csupaszmotoros üléspozícióba, illetve a prémium vezetést támogató rendszerekbe is hamar bele lehet szeretni. Így az összkép, illetve az egész motor nagyon rendben van.
Aki hasonló gondolatokkal játszik, annak pedig elmondhatom, hogy 4 829 000 Ft-t kell kiadnia alaphangon a Yamaha XSR900-ra. Ebben a listaárban nincs benne többek között a tankgrip, a fejidom és a telefontartó (ami hasznos, hiszen okostelefont sajnos nem tudunk a motorral párosítani), melyek a tesztmotoron megtalálhatók voltak. Ezen kiegészítők mellett is rengeteg mindennel tudjuk egyedivé, vagy akár még “retróbbá” tenni ezt a kétkerekűt. Utóbbi célt szolgálja a színben passzoló üléspúp, a komfortot pedig az oldalsó nyeregtáskák tehetnék még jobbá.
Azt hiszem el is kezdek lottózni, hátha nyerek egy új XSR-nyit…
Ági
