Legjobb tudomásunk szerint soha nem fizettek még olyan magas összeget közúti használatra alkalmas Peugeot 205-ösért, mint amennyiért egy 1985-ös gyártású T16-os gazdát cserélt augusztus derekán. A 110 millió forintot messze meghaladó vételár összhangban áll a példány jellemzőivel.
A kaliforniai Monterey Car Week egy hét napon át tartó autós rendezvénysorozat, amely egzotikus és ritka újdonságok világpremierje mellett a világ egyik legjelentősebb veterán- és luxusautó seregszemléjének, a Pebble Beach Concours d’Elegance-nak is otthont ad. Nem csak gyönyörködni lehet azonban itt az autócsodákban, hiszen Monterey programjában számos rangos aukciós ház árverése is helyet kap. Ezek katalógusában több száz, változatos korú és értékű különlegesség szerepel, közöttük jó néhány olyan is, amelyekről első pillantásra talán nem is sejtenénk, micsoda kincs került eladósorba.
Ilyen az az 1985-ös gyártású Peugeot 205 T16 is, amelyre minimálár nélkül lehetett licitálni az RM Sotheby’s árverésén, végül mégis közel 330 ezer dollárért (116 millió Ft) cserélt gazdát. Ez két-háromszor több annál, mint amit a B-csoportos rali versenyautó közúti homologizációs példányaiért az elmúlt években fizettek, ám a VF3741R76E5100177 alvázszámú autó történetét megismerve indokoltnak tűnik a magas ár.
Az idén negyvenéves Peugeot 205 hosszú és színes pályafutásának egyik csúcsát jelentő T16 (avagy Turbo 16) karrierjét sokszor és részletesen megénekelték már, így most csak röviden foglaljuk azt össze. A Peugeot 1981-ben kérte fel Jean Todt-ot, hogy hozza létre a márka motorsport részlegét, ő pedig a Peugeot 205 T16-tal hálálta meg a bizalmat. Az 1984-ben bemutatott, B-csoportos raliautó 1985-ben és 1986-ban megnyerte a rali világbajnokságot, majd miután a géposztályt betiltották, 1987-ben a Párizs-Dakar ralin is diadalmaskodott. Az FIA szabályzata szerint a B-csoportos versenyautókból legalább kétszáz közúti homologizációs példányt kellett építeniük a gyártóknak.
A Peugeot maradéktalanul teljesítette is ezt az elvárást. A versenyautóval azonos elnevezésű, háromajtós ferdehátú csak sziluettjében és főbb stíluselemeiben vállalt közösséget a hétköznapi 205-ösökkel: valójában egy nyújtott tengelytávú, emelt futóművű, középmotoros, összkerékhajtású szerkezet volt, amelybe szinte buborékként szerelték be a váratlanul civilizált, tetszetős utascellát. A motorsportból származó fődarabok és a majdnem szériakivitelű kezelőszervek kontrasztja egy különleges, élvezetes közúti sportautót eredményezett, amely azonban megkövetelte a tiszteletet pilótájától.
A homológ széria példányait aranyáron adta el a Peugeot – végtére is kézzel épített különlegességekről volt szó –, a vásárlók előtt pedig két út állt. Vagy értékes befektetésként tekintenek az autóra, és kíméletesen bánnak vele, vagy rendeltetésszerűen használják azt, amely esetben a 205 T16 rendkívül intenzív, ám kellő alázat és felkészültség híján fájdalmasan rövid használati élményt nyújtott tulajdonosának.
Ez pedig azt jelenti, hogy az autó ma fellelhető példányai szinte kivétel nélkül keveset futott, jól karban tartott darabok – sem értékükben, sem állapotukban nincs nagy különbség közöttük, ráadásul mind ugyanúgy néz ki, hiszen a Peugeot a homologizációs széria összes példányát egyforma sötétszürkére fényezve hozta forgalomba.
Az összeset, kivéve kettőt. Az egyik kivétel a legelső volt, amelyet fehérre festettek, és versenymatricákkal láttak el, a másik pedig a százhetvenhetedik. Ez utóbbit egy huszonhat éves fiatalember rendelte meg, ami minden más esetben a fent vázoltak szerint az autó gyors és látványos pusztulását vetítette volna előre. A vevő azonban egy bizonyos Abdullah bin Khalifa Al Thani volt, a katari uralkodói család sarja, későbbi katari miniszterelnök, aki a rá váró felelősséghez méltó fegyelmezettséggel bánt a sportautóval. A szürke szín azonban nem felelt meg az ízlésének, ezért kérésére a gyártásért felelős Heuliez műhelyében feketére fényezték azt.
A Peugeot 2007-ig állt a sejk tulajdonában, aki alig több mint 8000 kilométernyit vezette azt. Új tulajdonosa hat év alatt ennél is kevesebbet használta az addig rendszeresen karbantartott közúti versenyautót, amely 2013 januárjában másodszor is gazdát cserélt, hogy az elkövetkező tíz évben kiállításokon hozzon dicsőséget gazdájának és a Peugeot-nak.
Noha az elmúlt tizenöt évben alig több mint hatszáz kilométert tett meg, 2022-ben teljes körű felújításon esett át egy neves ralispecialista műhelyében: lecserélték a vezérműszíjat, a kuplung munkahengert, a főfékhengert, felújították a kerekeket, valamint kijavították a harminchét év során elkerülhetetlenül felmerült apró esztétikai hibákat. Az ezt követően Észak-Amerikába szállított autó csaknem négy évtizedes életpályájának minden pillanatát dokumentálták, ami tovább növeli a gyakorlatilag múzeumi állapotú, 8696 kilométert futott példány értékét.
Normál esetben pazarlásnak mondanánk, ha egy olyan menetdinamikai képességekkel felvértezett autóra, mint a Peugeot 205 T16, nem használati, hanem kiállítási tárgyként tekint tulajdonosa. Ebben az esetben mégis abban reménykedünk, hogy új gazdája megőrzi annak makulátlan állapotát, életben tartva az autógyártás, a motorsport és a Peugeot történetének ikonikus legendáját.
