A Toyota az autóival és a motorsport tevékenységével egész ügyesen megváltoztatta a márkáról kialakult képet. A változás akkor kezdődött, amikor „megbízhatóság szobra” imázs kezdett eggyé válni az unalommal.
Ez nem tipikus autóteszt, mert egy zömmel fotózással foglalkozó fickó írta. Az írás inkább az életérzésre, a változó világunkra és a Toyota okos imázsváltására fókuszál.
A japán gyár az utolsó pillanatban kezdett a sportos autókat készíteni, amellett, hogy számtalan hibridet és szabadidő-autót kínált. A legszebb az egészben, hogy mindezt okosan csinálta, lefedve minden vevőkört. És persze gazdaságosan és hatékonyan, ahogy a Toyotától várható.
A márkakép formálás egyik részét a versenysport jelenti, ami Dakarral, a tereprali és a rali világbajnoksággal indul, a csúcsot a sportkocsi versenyzés és a Le Mans-i 24 órás jelenti.
Sportos autók
A kínálat tetején ott a Lexus, ami a nagy túrakocsi (GT) szerepben lévő LC-vel hódít. A BMW Z4-el közösen készülő Supra a kis és a nagy motorjával jól lefedi a combosabb sportkupéra vágyók igényeit. Hosszú motorházzal, izmos farral, hátsó hajtással, alacsony üléshelyzettel, kagylóülésekkel, önzáró differenciállal, dögös kinézettel és viszonylag szűk utastérrel. A felsoroltak hozzák a műfaj sajátosságait. A Suprával már elértük a húszmilliós ársávot, ami igencsak megválasztja a vevőkört, még külföldön is. Egy szinttel lentebb, kétfelé ágazik az irány.
Az egyiket a lassan klasszikussá váló, a piacon egyedüliként hódító GR Yaris jelenti, aminek szinte csak a Subaru Impreza WRX STI az ellenfele, de az testesebb és nehezebb. A másik ág, a klasszikus sportkocsik tervezési elvét követő GR86, ami folytatja a Supra által lefektetett mintát.
A GR86 a nagytestvértől két dologban tér el, az egyik, hogy „elérhetőbb” az ára, ugyanis 14,7 milliótól indul az alapmodell. A másik, hogy kézi kapcsolású váltóval kapható, ami rövid úton jár és szinte Honda Civic Type R-szerű kapcsolási élményt biztosít. (Lassan megérkezik Európába is a kéziváltós Supra.)
Kiveszőfélben
Az említett dolgok sajnos egyre ritkábbak a mai világban, ahol lassan a mindennapok részévé válnak a 3-4 másodperc alatt százra gyorsuló villanyautók. A legrosszabb verzió az, ha ezt a dinamikát kombinálják szabadidő-autó karosszériával, és három tonnát közelítő tömeggel. Így érkeztünk meg a jelenkor sportos=jól gyorsuló autójához.
Azt a világot, amifelé megyünk, a BMW M GmbH. jubileumi modellje mutatja meg igazán. Az évfordulóra nem egy lekönnyített, kézi váltós, limitált szériás különlegességet készítettek, hanem egy 2,74 tonnás, 748 lóerős hibrid szörnyeteget (XM). Ez a járgány szinte szembe megy azokkal az elvekkel, amiért a sportosztályt alapították. Viszont a piac ezt várja el, ebből lehet sokat eladni, persze nagy haszonnal.
A menés
Szerintem az új GR86-nak a lényege a vezetés. Azaz a sokat emlegetett, nehezen megfogalmazható, sokaknál már-már misztikusnak hangzó vezetési élmény. A közvetlen kormányzás, a hátsó hajtás, a szinte tökéletes súlyelosztás (53:47) és az autó kiváló kezelhetősége. Ezek így együtt. Mindez úgy tálalva, hogy a 2,4 literből kipréselt 235 lóerő, nem akarja „megölni” a sofőrt, azaz aki nem driftbajnok, az is jól elboldogul a kocsival. Tud vele szórakozni, sok örömet ad a vezetése, főleg kanyargós utakon.
A mindennapokban is jól kezelhető a Toyota kis sportkocsija, mivel jóval nyomatékosabb az elődjénél (250 Nm). Ehhez nagyon jól passzol a 8 ezres fordulatszámig forgatható motor, a váltó és a hátsó hajtás. A százra gyorsulása 6,5 másodperc. Ami annyit jelent a gyakorlatban, hogy GR86-os sofőrje ne álljon le versenyezni a pirosnál egy dízel kombival vagy egy átlagos villanyautóval, mert ezek simán elverik.
A legszomorúbb, hogy a GR86 által kínált élménycsomag, pár éven belül el fog tűnni. Az egyre jobban szigorodó környezetvédelmi szabályok, az elektromos autók és a mindent elárasztó szabadidő-autók miatt. Valószínűleg a jövőben nem lesz ilyen modell a gyárak kínálatában, sajnos ez a borús jövőkép elég biztosnak látszik. Ezért az említett autókért nagy dicséret a Toyotának és persze a Hyundai-nak is.
Hétköznapokban
A szigorú környezetvédelmi szabályozásnak köszönhető a műhang az utastérben, és a kifelé alig hallatszó kipufogóhang. A fülke a gyakorlatban inkább kétszemélyes, a csomagtartó pedig kisautónyi méretű (226 liter). A magyar úthálózat nem a GR86 barátja, mert a foltozott hazai utakon az autó a 18 collos téli abroncsokkal is ráz. Az üléshelyzet alacsony, ezért jól működő térdízületek és kiváló derék szükséges a mindennapi használathoz. A kuplung benyomása nagyobb erőt igényel a megszokottnál, ez is sportautós sajátosság. A kilátás nem tökéletes, vannak holtterei az autónak.
Végszó
Toyota GR86-ot már csak ebben az évben lehet vásárolni, ’24 január 1-től megszűnik a modell európai forgalmazása. Aki teheti és még talál készleten lévő darabot, az csapjon le erre az igazi driver’s car-ra, mert több ilyen nem lesz. Nem fogja megbánni!
Nyolczas Csaba
További képekért KATT a galériára!
