1998 óta birtokolja a MINI tulajdonjogát a BMW, az eladásokat és az utcaképet elnézve mindkét márka jó lóra tett a másikkal, szinte minden pesti sarkon van egy a brit-német kisautóból vagy nagyra nőtt testvéreiből. 24 év alatt a MINI Cooper-ből még csak három generáció született, a legfrissebb kiadás 2014-ben mutatkozott be, F55-ös modellkóddal. Jelen tesztünk alanya egy Cooper S Resolute kivitel, ami magyarul csak annyit tesz: elszánt. Magam is elszánt voltam a tesztet illetően, az egy-két napos összeszokást követően elég jó barátok lettünk.
Külső
Frank Stephenson olyan munkát tett le a ’90-es évek végén, mikor megtervezte az újkori MINI-t, alapul véve az 1960-as években született őst, a rallypályák királyát, ami után kijelenthető: a britek tervezőcsapatánál dolgozni a legnehezebb az autóiparban. Ez a dizájn nem tud elfáradni és drasztikusan nem is szabad hozzányúlni. Érti ezt a BMW, ezért vannak hosszúra húzva a modellciklusok és ezért vannak az állandó kisebb-nagyobb faceliftek, a különleges kiadásokról már nem is beszélve. És a vásárlók zabálják.
Adottak nagy kerek lámpák, melyek uralják a frontrészt, a motorháztető minis hagyományként körbeöleli őket. A motorháztetőre jutott egy légbeömlő is, de ez sajnos csak látványelem, levegő nem érkezik rajta keresztül a motorhoz. Ahogy a két gyorsítócsík sem ad plusz lóerőket. Már az új, egyszerűsített, szimplán fekete logó ékeskedik a Cooper S-en, a legújabb autóipari trendnek megfelelve. Az autó elejét a Resolute kivitelhez járó bronzos betétek dobják fel. A Rebel Green-Pepper White kéttónusú fényezés szintén az „Eltökélt” kivitel sajátja, bár ez a sötétzöld bizonyos fényviszonyok között már feketének tűnik.
Oldalról bajos kicsit a megjelenés, hiszen plusz két ajtaja van egy „rendes” Cooper-hez képest, ezzel viszont az arányai borultak fel, hiába hosszabb az autó (háromajtós: 3,87 méter, ötajtós: 4,03 méter). Nem túl nagyok az ajtók, szűk helyen parkoláskor ez még jól is jöhet és az utasok sirámait sem kell hallgatnunk ki-beszálláskor. A 18 collos, teljesen fekete Pulse Spoke felnik jól állnak az autónak, 205/40-es gumik feszülnek rajtuk, úgyhogy az úthiba-csillapító képességükben nem bízhatunk, cserébe nagyon jól fogják az utat.
Hátul szintén megvannak a kötelező stílusjegyek: a brit zászlót idéző hátsó lámpák és a dupla kipufogó, amely elárulja, nem egy mezei háromhengeressel van dolgunk.
Belső
A belsőt illetően is ugyanazt lehet elmondani, mint kint: egy MINI-t láttunk, mindet láttuk. A formákat nézve minden kerek, ovális vagy ellipszis alakú, ahogy megszoktuk. Az anyagfelhasználás első osztályú, bár nem is volt sok kilométer a tesztautóban, a kemény futómű ellenére sem zörgött semmi bent. A központi kijelző még mindig egy szép nagy tányér, megbolondítva azzal, hogy ha klímát szabályozunk vagy hangerőt állítunk, akkor a szélén annak megfelelően mozognak a fények. Szerencsére szinte minden alapfunkció elérhető fizikai gombbal, nem kell a menüben turkálni. A kedvencem, és ezzel biztosan nem vagyok egyedül, a repülőgépeket idéző billenő kapcsolók voltak, ilyennel indítjuk a motort is. A napfénytető gombjai a tetőn szintén billenő kapcsolók, ekkor már tényleg pilótának érezhetjük magunkat.
Mélyre kell beülnünk a Black Pearl szövet-műbőr, combtámasszal ellátott, de deréktámasz nélküli ülésekbe. Előttünk elsőre hatalmasnak tűnik a tér, ha nem tudom, miben ülök, lehet, rámondanám, hogy egyterű. Nagyon messze van tőlünk a szélvédő alja, de mivel kifejezetten meredek szögben áll, a tető nagyon előre van húzva, így az út felé belógatott lámpákat csak nyaktornával fogjuk látni, ha elsőként értünk a kereszteződésbe. A Resolute felirattal ellátott Nappa-bőr kormány az én kezemnek is már vaskos volt, egy pár millimétert lefaragnék belőle. Nincsen agyonszórva gombokkal, csak a legfontosabbakat tették rá a tervezők, a tempomathoz és a zenelejátszáshoz szükségeseket. A kormányoszlopra került két váltófül és a kormányfűtés gombja is itt kapott helyet. A kormány mögött egy utólagosnak tűnő, nem túl éles képpel rendelkező kijelző foglal helyet. Ez csak a legfontosabb információkat mutatja, minden másra ott a központi kijelző, amit érintősen és középkonzolon található tekerőkapcsolóval is működtethetünk. Head-Up-Display is jár a felszereltséghez, de mivel nem az útra vetít, hanem csak egy lapkán jeleníti meg az infókat, nem sok hasznát láttam.
Elöl van egy pár pohártartónk, az ajtózsebek viszont elég kicsik. Nehéz mindennek helyet találni, ha szeretjük belakni az autónkat. A könyöklőben viszont dedikált helye van a telefonnak, méretre tudjuk állítani, hogy ne csúszkáljon és vezeték nélküli töltést is kaphat.
Hátul utazni nem a legvidámabb esemény az ember életében, a 256 centis tengelytávolság magasabb sofőr mögött már halvány lábteret biztosít, de a kisautók már csak ilyenek. Emellett a rossz utakon való pattogás, a keresztbordák is leginkább a hátsó utasokat büntetik. A fejtér a teljesen egyenes tetővonal miatt elegendő, ha nem zsiráfgondozók vagyunk. A csomagtartó alaphelyzetben 278 literes, a csomagtér padlója lentebb is állítható, ettől függően síkba is tudjuk hajtani a hátsó üléseket. Egy kis karral szinte függőlegesbe állíthatjuk hátsó ülések hátlapjait, ez jól jöhet, ha dobozokat akarunk betuszkolni a csomagtartóba.
Hajtáslánc, vezetés
Ha meg akarom fogalmazni a miniség esszenciáját, az talán a túlmotorizáltság. Őszintén, miért kell egy 4 méter körüli autóba kétliteres turbómotort tenni, ami egy 3-as BMW-t is tisztességesen mozgat? Azért, mert buli. Nagyon jó buli, és ez még nem is a JCW kivitel, csak egy prémium kisautó. 178 lóerő és 280 Nm mozgatja az üresen 1280 kilós kasztnit, a négyhengeres motorhoz egy 7 sebességes Steptronic duplakuplungos váltó csatlakozik és szinte mindig késedelem nélkül reagál a parancsainkra. Ha kell, elgurul hatodikban 50-el, hogy emészthető maradjon a fogyasztás, ha pedig sietünk, akkor húzatja a motort, pláne sportmódban, ahol értelmet nyer a dupla kipufogó is. Igazi turbólyukat nem észleltem, ha van is, köbcentiből megoldja az autó a turbónyomás felépüléséig, nem telnek el hosszú másodpercek a menni akarás és a megindulás között. A pesti utakat annyira nem tolerálja a futómű (elöl: McPherson, hátul: független, többlengőkaros) és a peres gumiszett, az M0-ás betonlapjain is érdemes technozenét hallgatni a Harman Kardon hifin, hogy értelmet nyerjen a folyamatos fejrázás. Sima úton viszont instant vigyort rajzol az arcunkra az autó, mind a menetteljesítményével, mind a hangjával.
Fogyasztása a túlmotorizáltság ellenére (vagy épp azért, hiszen jó a súly/lóerő arány) elfogadható, a teszthét végén 8-8,5 literes értéket kaptunk 100 kilométerre. Városban értelemszerűen inkább a 8,5 felé fogunk tendálni, de városon kívül 6-al kezdődő értéket is írt a fedélzeti számítógép. 40 literes tankkal rendelkezünk, így 450-650 kilométer között bárhol lehet a hatótáv.
Összegzés
A MINI, a minizés egy fogalom, egy életérzés. Nem véletlenül van ennyi rajongói klubja a márkának, mind Magyarországon, mind világszinten. Természetesen nem hibátlan autó, és arról sem vagyok meggyőződve, hogy beállítanám-e bármelyik változatot a nem létező garázsomba. Az viszont tény, hogy BMW nagyon jól kihasználta a márkában rejlő lehetőségeket, folyamatosan bővíti a modellpalettát (gondoljunk a Clubman-re, a Countryman-re és az elektromos változatokra), így szinte mindenki kaphat a minis életérzésből. A Cooper S csak a kétliteres motorral kapható, az alap Coopereket másfél literes, háromhengeressel szerelik, 136 lóerős teljesítménnyel. A Resolute kivitel mellett a Cooper S-hez más különleges kiadás is választható, ehhez érdemes felütni a MINI honlapját.
Ebben a kiadásban a MINI Cooper S a 13 millió forint környékét kóstolgatja. Hogy ez sok vagy kevés? Amikor tömeggyártók kis autói kerülnek 9-10 millió forintba, akkor válik tényleg minden relatívvá, így a választ az olvasókra bízom.
