Jeges szélvédők és ködös táj várta a kora reggel rajtoló Hunguest Raid of the Champions mezőnyét. A versenyzők átfagyva szálltak ki az autókból a gyorsaságik után, ahol a nap elején a dermedt talajon és faleveleken sokszor a fék is jelentéktelenné vált. Azonban a novemberi időjárás sem tudta az indulók kedvét szegni, és mind a 7 szakaszra motiváltan és versenyre éhesen rajtoltak el.
November 7-9-ig került megrendezésre az M1 Flotta Magyar Tereprallye Bajnokság utolsó futama, a Hunguest Raid of the Champions, ahol a leggyorsabb páros Molnár Balázs és Molnár Gabriella lettek a CanAm Maverick R-rel. A pénteki hiba mentes teljesítményüket a második, hideg, kihívásoktól hemzsegő napon is folytatni tudták, így az M1 Motorsport duója futotta meg legrövidebb idő alatt a 360 km-es versenytávot.
„Az első szakaszra 6.47-kor rajtoltunk el ködben és mínusz 3 fokban, a plexire ráfagyott a köd, ezért felhúztam, hogy lássak valamit, emiatt viszont a belső fele is megfagyott és 70 km-t nyitott sisakkal mentem. Az autó kiválóan működött, semmi problémánk nem volt vele, viszont jövő novemberre a ROC-ra, biztosan berakunk majd egy szélvédőt!” – mondta Molnár Balázs.
Miklós Csaba és Trébitsch Sándor kiegyensúlyozott teljesítménnyel versenyeztek egész hétvégén, ennek köszönhetően pedig behúzták a Challenger és az összetett győzelmet is. Így a régóta dédelgetett álmot, hogy együtt versenyezzenek, rögtön első helyre váltották.
„Volt egy nagyon okos, ügyes kezű pilóta, aki még egy ilyen öregemberrel is egész jól tudott együtt menni. Én próbáltam összeszedni minden tudásomat, hogy jó hangulatban és hiba mentesen autózzunk végig és szerintem ez nagyjából sikerült is.” – mondta Trébitsch Sándor.
„Két napon keresztül dolgoztunk ezért a győzelemért, hibáztunk mindketten, a technikai problémát se úsztuk meg, de a végére visszahoztuk az ezekből adódott hátrányt. A pálya nagyon technikás, nehéz volt és az, hogy ilyen jól sikerült végig mennünk szerintem annak köszönhető, hogy alapjában csak jól akartuk érezni magunkat, úgy, hogy közben a legtöbbet kihozzuk magunkból. Őszintén, a végére kicsit elspóroltuk és elszámoltuk a dolgokat, mivel 10-15 másodperc helyett mindössze 1,3 másodperces előnnyel értünk célba! De így szép nyerni!” – foglalta össze Miklós Csaba.
A Challenger második helyét Mészáros Lőrinc és Horn Albert szerezte meg, tudatosan felépített versenyzéssel.
„Reggel ráfagyott a köd a szélvédőre, így eleinte lassabb tempót vettünk. Szerencsére az autó remekül működik és hihetetlenül megbízhatóan viselkedett. Mivel a GPS-ünk karbonnal le volt takarva, nem igazán érzékelt megfelelően és többször furcsa értékeket mutatott. A pálya hihetetlenül tetszett, nagyon összetett útvonalon menünk: erdős, füves, murvás, csúszkálós részeken, a kocsinak pedig mindegyik feküdt.” – nyilatkozta Horn Albert.
Összetettben a második legjobb időt Ultimate-s páros, Miroslav Zapletal és Marek Sykora futotta az új motorral felszerelt Forddal, ezzel pedig kategóriájukban megszerezték a győzelmet.
„Míg pénteken nagyon szép időben, ideális körülmények között tudtunk menni, ma a pálya rendkívül csúszott és a szűk részeken nem volt egyszerű a T1-es autóval – a CanAm-ek sokkal gyorsabban tudtak átjutni rajtuk. Maximumon autóztunk végig, ezzel pedig fel tudtunk jönni az összesített második helyre.” – mondta a navigátor.
T4Nat-osoknál hosszú, fél éves kihagyás után Hári János és Hári Kati rögtön elsőként ért célba, mindezt úgy, hogy egyáltalán nem követték nyomon szakaszeredményeiket. Az utolsó gyorsra minden szempontból összeállt a technikájuk és a körülmények is megfelelőek lettek ahhoz, hogy egy remek időt fussanak.
„Az utolsó szakasz hihetetlenül jó volt, részben azért is, mert az SS6-tal ellentétben nem hagytuk kétkerék meghajtásban az autót és nem csúszkáltunk mindenfele. Az utolsó harmadát a gyorsnak, az erdei résszel borzasztóan élveztük, a CanAm is összeállt és így közel hibamentes versenyt futottunk.” – mesélte Hári János.
A második helyet szintén a Garilla Racing párosa, Szántó Tamás és Sebők Zoltán szerezte meg.
„Reggel az első gyorshoz nagyon nagy akaraterő kellett, kívül-belül le volt fagyva a szélvédő, az etapon pedig minden ujjunk megdermedt. A második körre már legalább 2 fokkal melegebb lett, akkor gyújtáskimaradással küzdöttünk, de a felmerült hibákat az utolsó két gyorsra sikerült megjavítanunk, így pozitívan zártuk a versenyt.” – mondta a pilóta.
A dobogó harmadik fokára Németh Norbert és Németh Pálma állhattak, akik mindössze első szezonjukat teljesítik tereprallyeban.
„Pont úgy alakult a verseny ahogy elterveztük, voltak kisebb hibáink, de ezeket fokozatosan ki tudtuk javítani. Nagyszerű helyen zárjuk az első évünket, sikerült összeszoknunk és megtalálnunk a közös ritmust is, teljesen elégedettek lehetünk.” – mondta Németh Pálma.
Lónyai Pál és Tóth György a jó tempó ellenére, motorhiba miatt kénytelenek voltak feladni a versenyt az 5. szakasz után. Az elvesztett pontok a bajnokság összetett állása szempontjából különösen fájók, hiszen jó eséllyel megszerezhették volna a 3. helyet.
„Motorhiba miatt kiálltunk, ezzel pedig eldobtuk az abszolút 3. helyet. Jól mentünk végig és Gyuri is egész évben remekül navigált, ahogy a szerelőink is kiváló munkát végeztek, ezért különösen sajnáljuk, hogy nem tudtunk célba érni. Én idén teljesítettem a Dakart, mentem a Baja Hailon, az Abu Dhabi Desert Challenge-n, a Rallye du Maroc-on, valamint a magyar bajnokság futamain. Korábban sosem indultam ennyi versenyen, talán még két év alatt se, így rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem. Jövőre pedig teljes gázzal folytatjuk!” – mondta Lónyai Pál.
Garamvölgyi Zoltán és Takács Antal az első napon még az élmezőnyben autóztak, azonban az SS4-en elkövetett hiba miatt a fák közé estek. Az autó annyira megsérült, hogy nem tudták folytatni a versenyt, de szerencsére a pilóta és navigátora is sérülés nélkül szállt ki az autóból.
A 2024-es Raid of the Champions idén is ezerarcú versennyel mérettette meg a magyar, olasz és CEZ bajnokság indulóit, ahol a kitartás, az átgondolt versenyzés és a folyamatos figyelem nélkülözhetetlen volt.
Szerző: Erős Réka
Fényképek: Pataky Péter, Báles László
