Kevés olyan autó akad, amely úgy testesíti meg a francia eleganciát, a technikai előrelátást és a funkcionalitást, mint a Peugeot 203. A népes modellcsalád legritkább tagja a pick-up – és ezek közül is csupán néhány élte túl az idő vasfogát. Bemutatunk egy kivételes példányt, amely a gondos restaurálásnak köszönhetően új életre kelt, és büszkesége a márka örökségének.
A Peugeot 203-at 1948-ban mutatták be. Ez volt az az időszak Franciaországban, amikor II. világháború után az ország és az infrastruktúra romokban hevert, és a több mint 600 ezer elvesztett francia élet is komoly traumát okozott. A Peugeot szintén új fejezetet nyitott, és a 203-as volt a márka első modellje, amelyet a háború után, teljesen belső fejlesztéssel készítettek.
Mivel hat esztendőn keresztül a 203 volt az egyetlen modell, amit a Peugeot gyártott, olyan kocsit kellett tervezni, ami szó szerint minden feladat ellátására alkalmas volt. A Peugeot újjászületésének zálogaként megfogant modellt kifinomult megjelenés, önhordó karosszéria, hidraulikus fékrendszer és megbízható műszaki tartalom jellemezte – olyan alapértékek, amelyek miatt a 203 egészen 1960-ig gyártásban maradt, és közel 700 ezer példány készült belőle.
E hosszú karrier alatt a 203 többféle változatban készült: volt belőle limuzin (ez volt a legnépszerűbb verzió), kombi (nyújtott tengelytávval, akár hét üléssel is), kabrió, kupé – és a rendkívül ritka, de különösen izgalmas változat, a pick-up. Ezt a haszonjármű-verziót kizárólag egyes piacokra szánták, és csupán néhány ezer darab készült belőle gyárilag. Ilyen ritkaság került néhány évvel ezelőtt egy magyar gyűjtőhöz, akinél az autó körülbelül két évet töltött, mielőtt új gazdát talált.
A felújított példány már első ránézésre is különleges. Kétszínű fényezése korhű, mégis friss hatást kelt, különösen a nehezen beszerezhető, utólag felszerelt zöld napellenzővel kiegészítve. Ez az elem nemcsak esztétikai, hanem funkcionális szempontból is érdekes: minimálisan billenthető, így vezetés közben is kényelmet biztosít, ha Nappal szemben suhan a veterán Peugeot.
A jármű technikailag is izgalmas. Az orrában dolgozó 1290 cm³-es, soros négyhengeres motor 42 lóerőt teljesít, hosszában van beépítve, és a hátsó kerekeket hajtja. A kormányváltó négyfokozatú, az első fokozat kivételével szinkronizált. A fokozatok kapcsolgatása egy mai autóvezető számára is meglepően könnyed művelet: nem igényel duplakuplungolást, gurulás közben pedig akár vissza is lehet kapcsolni kettesig – mindez ma magától értetődő, ám a veterán 203-as technikája nagypapa korú, hetvenéves.
A korhoz képest a futómű is előremutató: elöl független a felfüggesztés, keresztirányú laprugókkal és karos lengéscsillapítókkal, hátul merevtengely van, félig elliptikus hosszanti laprugókkal. A fékrendszer teljes egészében hidraulikus dobfék, amely ugyan nem veszi fel a versenyt a modern tárcsafékekkel, de megfelelő odafigyeléssel biztonságosan vezethető a szépkorú Peugeot.
A tulajdonos szerint „érdemes kicsit nagyobb követési távolságot tartani”, ugyanis hirtelen fékezésnél a kerekek nem mindig reagálnak teljesen szinkronban.
A platós felépítmény önmagában is érdekes: robusztus, mégis arányos. A Peugeot 203 szépen ívelő fülkéjének vonalát jól ellenpontozza a szögletes haszonjárműves jelleg. A teherbírás 850 kilogramm. Az 1,1 tonnás saját tömeg fényében ez különösen szép érték, ugyanakkor szükségszerű is. A 203-as pick-up ugyanis éppen azért született, hogy a háború utáni francia újjáépítést és ipari fellendülést segítse. Krémszínű Peugeot-nk azonban már muzeális darab, a szalmabálák és a kerékpár csak a korabeli francia vidéket jelképező dísztárgyak (amikor az előző tulajdonos eladta az autót, ezek nem mentek az autóval).
A mozgó műtárgy vezetőfülkéje szűkös ugyan, de más kényelmetlenséget nem kell elviselnünk. A motor meglepően csöndes, és meglepően élénken gyorsít. A fogyasztás sem vészes: vezetési stílustól függően 8 és 10 liter között alakul, ami a hetvenéves technikát felvonultató, 1100 kilogrammos, platós veterán esetében kimondottan baráti.
A pick-up különlegességei között említhetők a szemből nyíló, úgynevezett „öngyilkos ajtók” – ez a ma már alig alkalmazott megoldás a korszak dizájnját és gondolkodásmódját tükrözi. Szokatlan, mégis praktikus: könnyű a ki- és beszállás, és vizuálisan is erősen megkülönbözteti a modellt.
Az autó jelenlegi állapotát művészi igényességgel elvégzett felújítás eredményezte. Bár maga a tulajdonos nem vett részt közvetlenül a munkálatokban, elmondása szerint olyan szakértő újította fel a járművet, akinek szenvedélye az autórestaurálás, és minden apró részletre figyelmet fordított. Az OT-vizsga zökkenőmentesen zajlott, ami az igényes felújítás elismerése.
Érdekesség, hogy a Peugeot 203 nemcsak a közúti közlekedésben alkotott maradandót: a típussal 1950-ben rekordidő alatt teljesítették a Cape Town–Párizs közötti több mint 15 ezer kilométeres távolságot – mindössze 17 nap alatt. Ez a történelmi teljesítmény is bizonyítja, hogy a 203-as nemcsak szép és különleges, hanem tartós és strapabíró is. Ezek az értékek köszöntek vissza az eladásokban is: 1950-ben például a 203-as különböző változatai a francia autóeladások közel 20 százalékát tették ki, 1954-ben pedig arról számoltak be piaci elemzések, hogy a Peugeot 203-as értékvesztése különösen csekély. A használtpiac tehát nagyra értékelte a Peugeot strapabíró technikáját, jó felszereltségét és könnyű vezethetőségét.
Visszatérve a konkrét példányra: előző tulajdonosa szerint ez az autó nem csupán jármű, hanem „életérzés, időutazás, és minden apró részlete egy darabka történelem”. A veterán találkozókon mindig nagy figyelmet kap, különleges szépsége miatt rendszeresen körülrajongják. A Peugeot 203 pick-up nemcsak ipartörténeti ritkaság, hanem hidat alkot múlt és jelen között.
ILLUSZTRÁCIÓK: KOVÁCS IMRE, www.veteranauto.hu
