Senki nem vádolhatja azzal a Toyota FJ55 Land Cruisert, hogy szép. Az viszont kétségtelen, hogy az egyik legfontosabb Land Cruiser a Toyota történelmében – ez a 80-as, 100-as, 200-as és 300-as sorozatok őse. Az itt látható példány restomod formában tér vissza, és amerikai V8-assal próbálja jóvátenni a 70-es évek összes kompromisszumát.
A Toyota Land Cruiser FJ55 története akkor kezdődik, amikor a terepjárók elkezdtek kinőni a munkagép szerepéből. A hatvanas évek közepére a piac már nem csak azt várta el egy 4×4-től, hogy átmenjen ott, ahol más elakad, hanem azt is, hogy elvigye a családot, a csomagokat, és közben ne rázza ki a tömést a családapa fogából.
Ekkoriban érkezett a Jeep Wagoneer és a Ford Bronco, és a Toyota is felismerte az új trendet. Az FJ40 még tiszta, puritán terepjáró volt, de a vásárlók egy része már valami civilizáltabbra vágyott. A válasz az FJ55 lett – az első kifejezetten kombiszerű Land Cruiser, amelyet nem utólag alakítottak át, hanem eleve így terveztek.
Papíron ez forradalom volt. A valóságban pedig egy elég furcsa arányú, hosszú és keskeny doboz született, amelyet azonnal elkezdtek becézni. A „Vasdisznó” és a „Jávorszarvas” nevek nem a marketingosztályról jöttek – ezek spontán, népi reakciók voltak, és tökéletesen leírták, amit az emberek láttak.
Ám ne tévesszen meg senkit a furcsa forma – a lemezek alatt komoly technika dolgozott. Az FJ55 már zártszelvényes, merevebb alvázat kapott, elődjeinél hosszabb tengelytávval. Az elejében a jól ismert 3.9 literes karburátoros sorhatos dolgozott, nagyjából 125–130 lóerővel, ami ma inkább mosolyt, mint tiszteletet vált ki – de akkoriban ez még elég volt a masszív, közel kéttonnás vas mozgatásához.
Később jött a 4.2 literes 2F motor, kicsit erősebben és a hármas helyett végre négyfokozatú kézi váltóval. Az FJ55 sosem volt gyors – nem is ez volt a célja. Ez az autó arról szólt, hogy elérjen oda, ahova más nem, vissza is tudjon jönni, és elpusztíthatatlan maradjon akár száz kőkemény dagonyázás után is.
A 70-80–as évek fordulójára azonban a világ továbblépett. Megjelentek a kényelmesebb, erősebb, modernebb SUV-k, és az FJ55 fénye lassan fakulni kezdett. A rozsdára való hajlam sem segített – sok példány egyszerűen elporladt, mielőtt klasszikussá válhatott volna. A mai történet főszereplője azonban él és virul, jobb egészségnek örvend, mint valaha. Ennek a konkrét, 1974-es példánynak a tulaja ugyanis nem engedte csendben kimúlni kedvencét. Ehelyett új életet lehelt bele – méghozzá olyan szívvel, amihez képest az eredeti motor műszaki matuzsálem.
A géptető alatt a Chevrolet 6,2 literes V8-asa dolgozik, 430 lóerővel – azaz az eredeti teljesítmény több mint háromszorosával. Itt nem finomhangolás, hanem teljes identitásváltás történt, és az a sejtésünk, hogy indokolt volt az ötvengallonos, azaz 190 literes tank beszerelése.
A motorhoz hatfokozatú automata váltó kapcsolódik, a hajtáslánc többi része pedig szintén módosult: megerősített kardántengely, FJ60-as hátsó híd, modernizált differenciálművek és strapabíróbb futómű. A végeredmény látványra még mindig hű a Vasdisznósághoz, de műszakilag sokkal közelebb áll egy kortárs V8-as off-road 4×4-eshez.
A külsőn is finoman és értő kézzel dolgoztak. A kéttónusú fényezés – fehér és narancs – tiszteleg a régi idők előtt, a LED-es fényszórók, a friss krómelemek és új gumitömítések viszont a 21-ik századot idézik.
Belül is modernebb világ fogad minket. Fűthető és szellőztetett ülések, újrakárpitozott, de retró stílusú belső tér, Restomod Air klímaberendezés, Pioneer fejegység Rockford Fosgate hangszórókkal, digitális műszerek GPS-es sebességmérővel és 8.000-ig skálázott fordulatszámmérővel – mindez harmonikusan megfér abban a térben, amelyet az ős Land Cruiser fura arányai határolnak.
De vajon mi a siker titka ennél az átalakításnál? A felújított FJ nem gyökeresen szakít a múltjával, hanem elegánsan túllép rajta, ahol szükséges. Az FJ55 a maga idejében a Land Cruiser vérvonal legfontosabb állomása volt, hiszen megfelelt a kényelmesebb, családbarátabb 4×4-es iránti igényeknek. A V8-as restomod képes újat hozni és meglepetést okozni – csak sokkal hangosabban, sokkal gyorsabban és kevésbé diszkréten.
Ez már nem az a jármű, amelyik örül, ha szerényen túlél. Ez a Land Cruiser tiszteletet parancsol, felmorajlik, és egyértelművé teszi: a „Vasdisznó” becenév valójában sosem figyelmeztetés volt. Inkább ígéret.
Fotók: Bring a Trailer
