A Suzuki V-STROM 650XT 2021-es változatát egy több napos túrán volt alkalmunk tesztelni. Szlovákiába utaztunk szeptember végén, és bejártuk a Tátra nagy részét. Három nap és ezer kilométer alatt mindenféle időjárással, útviszonnyal találkoztunk. Színes körülmények között tesztelhettük tehát a Suzuki kisebb köbcentis túramotorját. Ádám cikkében olvashattok a bővebb technikai részletekről, ha pedig a nagytesóra, az 1050XT-re vagytok kíváncsiak, akkor kattintsatok ide!
Ezúttal nem egy hagyományos motortesztet olvashattok – abból már amúgy is épp elég található a világhálón. Ebben a cikkben másik szemszögből fogom Nektek bemutatni a kisebbik V-STROM-ot. Túraajánlóval – élménybeszámolóval egybekötve írom le ugyanis, hogy miben is volt segítségemre a zord őszi időben ez a túramotor. Legjobb társammá, egyik kedvenc motorommá vált a pár nap alatt ez a Suzuki, de hogy miért is? Erről olvashattok a továbbiakban.
Többnapos túra
Első napunkon Budapesttől egészen Rózsahegyig mentünk. Az autópályák, gyorsforgalmi utak kihagyásával a 250 kilométeres táv nagyjából négy órát vett igénybe. Jó túramotorhoz hűen e hosszú idő alatt sem vált kényelmetlenné a Suzuki. Komfortos üléspozíció, nagy és puha ülések (elöl és hátul is) és könnyű irányíthatóság jellemzi ezt a kis V-STROM-ot. Ez utóbbi szintén iszonyú fontos egy hosszabb túra során is, a korai fáradtság elkerülése érdekében. Széles kormányának köszönhetően agilis, elég egy apróbb mozdulat az irányváltáshoz. 216 kg-os menetkész tömege pedig szintén nem vészes. Mozgékonyabb, kezesebb, mint a nagytesó, aki nagyjából 30 kilogrammal többet nyom.
Az egyetlen megállónk a határ előtti utolsó benzinkút volt, Esztergomban. 20 literes tankjával és nagyjából 4,5 literes átlagfogyasztással egyébként szinte a világból is kimegy a V-STROM 650. A mostani benzinárak mellett nagyon hálásak voltunk, hogy ilyen pénztárcabarát ez a motor – nagyjából annyival kevesebbet fogyasztott egy nagyobb motornál, hogy a különbözetből még a vacsoránk is majdnem kijött.
Egy hosszú túrán való kényelemhez fontos az is, hogy ne hátizsákban kelljen minden cuccunkat vinni. Ebben is segítségünkre van a DL650, hiszen könnyedén feldobozolható: a tesztmotorunkon egy hátsó aludoboz volt. Ezt kiegészítve a két oldaldobozzal már akár két ember minden holmija elfér, egy hosszabb túra során is.
Utasként sem volt rossz egyébként a komfort, nem panaszkodtam hátul ülve sem, igaz, csak rövid távon vállalkoztam a hátsó ülés elfoglalására. Ugyanazzal az egyetlen panasszal tudnék csak élni, mint a nagytesónál: ha oldaldobozzal is fel lett volna szerelve a kétkerekű, nehezebben tudtam volna megfelelő helyet találni kezemnek a kapaszkodón.
Zord idő
Magyarországi indulásunkkor 16 fok és napsütés volt, majdhogynem kellemesnek is mondható időjárás. Késő délutánra, mire a Tátrához értünk, lecsökkent a hőmérséklet 7-8 fokra. Nekem ez már nem motoros, hanem inkább télikabátos – otthon ülős idő. Saját magam legnagyobb meglepetésére azonban nem is fáztam igazán. De hogy miért is?
A V-STROM szélvédelme iszonyú hatékony, a hideg menetszélből alig valamennyit éreztem, a plexi szinte mindent felfogott. Habár markolatfűtés nem volt, a műanyag kézvédők miatt a kezem is nagymértékben melegen maradt, csak hosszú idő elteltével kezdtem el érezni, hogy átfúj a kesztyűn a hideg menetszél. Míg Ádám a csupaszmotoron majd’ megfagyott, én mosolyogva tudtam élvezni a táj szépségét, az út kanyargását. A koncentrációmat sem vette el az, hogy fázom. Egyébként ebben a hidegben is megfelelő volt a tapadás, nem éreztem bizonytalannak a motort, és így magamat sem. Komfortot teremtett tehát a Suzuki, mind hőérzetben, mind az utazás biztonságát illetően. Leghálásabb talán épp ezen tulajdonságoknak voltam az egész út során.
A Tátra legszebb részein
A túra második napjára egy nagyjából 300 kilométeres kört terveztünk. A Magas-Tátrával kezdtük a napot, ahol a hideg ellenére nagyon élvezetes kilométereket tettünk meg. A (ilyenkor ősszel már) havas hegyek látványa lenyűgöző, így nem bántuk, hogy az út minősége hagyott némi kívánnivalót maga után. Az amúgy is hűvösebb időben nem siettünk sehová, inkább nézelődéssel töltöttük az út ezen részét. A hibás, kátyús út a V-STROM számára semmi problémát nem jelentett, komfortosnak éreztem a futóművet. Elöl ugyan nem állítható a teleszkóp, de hátul, amennyiben szüksége lenne a pilótának rá, a rugó előfeszítést lehet állítani (például ha utassal és csomagokkal vagy egyedül utazunk).
A nap későbbi részében a 66-os úton tettünk meg jó pár kilométert. Tempós kanyarok, szerpentines részek váltogatják egymást a helyi “motoros paradicsomban”. Viaduktok és egyéb látnivalók színesítik az utat – van mit megörökíteni, lehet a tájban gyönyörködni bőven. Az út minősége itt szerencsére már sokkal-sokkal jobb volt. Forgalom egyébként ezen a szombati napon szinte sehol sem volt, úgyhogy teljes mértékben élvezhető volt az út minden kilométere. Szabálytalan, veszélyesen közlekedő autósokkal sem találkoztunk, bár lehet, ez csak a szerencsénknek köszönhető.
Szállásunkra a változatosság kedvéért nem az előző napi útvonalon jutottunk el, hanem a szintén kanyargós 72-es utat választottuk további szép fényképek elkészítésének reményében.
Hazafelé
A hazafelé vezető utat megfűszereztük még egy kis szerpentinnel, Rózsahegyről a 18-as, 65-ös majd a 14-es úton haladtunk keresztül. Az első néhány kilométeren gyönyörű tájakon motoroztunk, hegycsúcsok között, természetvédelmi tájakon keresztül vezetett utunk. Ezt a részt (is) mindenkinek bátran ajánlom, hiszen életreszóló élmény. A 14-es út emellett igazi szerpentin benyomását is kelti. Főként nyújtott, lendületes kanyarokkal, egy részen azonban visszafordítókkal, sziklák között vezet az út. Az aszfalt minősége nem mindenhol volt tökéletes, de ez ezen a szakaszon sem zavart, nem szegte kedvem. Nézzétek meg a videónkat is, melyet épp ezen a szakaszon rögzítettünk!
A V-STROM egyébként tökéletesen megfelelt az összes eddig felsorolt kihívás leküzdéséhez. Motormódok közül nem választhatunk, de nem is éreztem szükségét – ez a motor éppen azért nagyszerű, mert ilyen egyszerű. A kipörgésgátló állítható rajta egyedül: egyes és kettes módba tudjuk rakni az útviszonyoknak, illetve hangulatunknak megfelelően, illetve teljesen ki is tudjuk kapcsolni. Az ABS-en nem tudunk módosítani, de panaszkodni erre sem tudtam, hiszen nem szólt bele minden alkalommal – szerencsére – fékezéskor.
A kis kitérőt követően már egyenesen Budapest felé vettük az irányt, ezúttal Hont-nál léptük át a határt. Sajnos az utolsó közel 200 km-t már szakadó esőben kellett megtennünk – de legalább esőben is teszteltük a kis V-STROM-ot. A csapadék ebben a 13-15 fokban sok minden volt, csak kellemes nem. A korábban említett szélvédelem az eső ellen is bizonyított, hiszen jó pár perccel később ázott át a ruhám – kesztyűm, mint a naked-en motorozó Ádámé. Ezáltal a komfortérzetem is sokkal tovább fennmaradt, nem vonta el a figyelmemet az út veszélyeiről a didergés és a lefagyott ujjak.
Az új legjobb barátom
A V-Strom 650 egy hihetetlenül egyszerű, felhasználó- és pénztárcabarát motor. Nincsenek rajta “fölösleges” technikai dolgok, nincs telepakolva ezerféle móddal tehát, a Traction Control-t leszámítva nincs is állítgatási lehetőségünk.
645 köbcentis motorja 70 Le maximális teljesítmény leadására képes, azonban nekem bőven elég erős volt. Igaz lehet, hogy vissza kell váltani egy előzés biztonságos és gyors végrehajtásához, de jól van ez így. Egyenletesen adja le a nyomatékot és alacsony fordulaton is szépen jár a motorja, annak ellenére, hogy V2-es erőforrásról beszélünk. Ötödik, hatodik fokozatban városban simán lehet vele közlekedni (ezáltal is válik üzemanyag-takarékossá). Nyugodtan húzhatod neki bármilyen fordulaton, nem fog kiugrani alólad. Szedi a lábát ha kéred tőle, de nem veszélyes, így kezdőbbek számára is megfelelő választás lehet.
Nekem valami elképesztő “flow” élményt nyújtott összességében ez a motor, meg se igazán tudtam magyarázni magamnak sem. Csak ráültem, elindultam, és az egész valahogy olyan természetes, tökéletes volt az elejétől fogva. Maximális biztonságérzet, élvezetes és lendületes utazás minden körülmény között… Ez a motor pont jó – nem túl sok, nem túl nehéz vagy erős – a legtöbb terepen helyt áll. Pont annyit nyújt, mint amennyire szükség van. Nem többet, nem kevesebbet.
Teszi mindezt megfizethető áron, hiszen a 2021-es modell (XT), amiről e cikk szól, 3 099 000 Ft, de a 2023-as, jövő évi, új modell alapára is csak 3 449 000 Ft. A mai világban, új motorhoz képest, főleg ár-érték arányban nem is mondható olyan soknak ez.
Ági
