A német prémium márkákkal sose volt könnyű felvenni a harcot. Az egyetlen számba jöhető ellenfele a csúcson lévő hármasnak a Lexus. A japánok csúcsmodelljét teszteltük, hibrid hajtással és szuper egyedi belsővel.
Aki ilyen-olyan okokból nem akar német prémiumot vásárolni, annak nagyon kevés más lehetősége akad. A távol-keleti márka jó ideje a japános egyediséget és a japános otthonosságot fejezni ki az autóiban. Ezzel mutat eltérő irányt a megszokottaktól.
Ez az irányultság megtalálható csúcsmodellben is. A keleti stílus leginkább az utastérben köszön vissza, ahol a kimonók készítési technikáját idéző megoldással (Nishijin) készültek az ajtókárpitok. Ehhez csatlakozik a platina fóliás Haku berakás. Akinek nem jön be a kellemes tapintású, európai szemnek kissé szokatlan kinézetű burkolat, az választhat a megszokott fa és fém betétek közül is. Egyébként meglehetősen jó a kabin személyre szabhatósága. Az autó külső-belső kidolgozási minősége természetesen első osztályú, a műfaj egyik etalonja.
Achilles-i sarkak
Az autók egyik leggyorsabban fejlődő része az infotainment rendszer, azaz a központi kijelző és a róla vezérelhető dolgok. Ha ez nem így lenne, akkor a Lexus még jobban a németetek nyakában loholna. De sajnos ez az egyik terület, ahol a japánok elmaradnak a konkurensektől.
Jól érzékelhető a különbség. A tapipados megoldást használják, de a rendszernek az összhangja, a tolatókamera képe, a legfrissebb modellekétől elmarad. A japánok egyébként igyekeznek, mert tesztautónk a legfrissebb kivitel. A hírek szerint jövőre érkezik a teljesen megújuló központi kijelzős verzió, ami már felveszi a versenyt a németekkel.
Ami érdekes, hogy a gyárak jó ideje komolyan ráfeszültek erre a képernyős területre. Az egyik legjobb példát a VW Tuareg szolgáltatja, ahol olyan érzése van az embernek, hogy a hatalmas, nagyon jó felbontású kijelző és műszerfal remek kinézete adja el az egész autót. Ha a tulajdonost ez a terület különösebben nem érdekli és az okostelefonokkal is csak úgy elvan, akkor az autó ezen része, megszűnt problémának lenni.
A másik sarokpontja a tesztautónak, az egy darabos motor kínálat. Akinek valami miatt nem jön be ez a stílusú hajtás rendszer, annak sajnos máshol kell autót keresgélnie. A konkurensek bőséges kínálattal rendelkeznek, ahol még nyolchengeres motor is elérhető a dízelek és a tölthető-hibridek mellett. Szóval ezen a téren a választási lehetőségek komolyat csorbultak.
A hibrid technika különben hozza a formáját, ha valaki nagyon andalgósra veszi a figurát városok között, akkor 7 liter alá is bemehet a fogyasztás. Az átlagunk 9,6 liter volt.
A siklás
A szívó hathengeres motor, a hibrid rendszer és a velük társított, virtuálisan tíz sebességet tartalmazó váltó a fő elemei a hajtásnak. Ehhez csatlakozik az állandó négykerék-hajtás. A számok a következőképpen festenek: 359 lóerő, 650 Nm és 5,5 másodperces százra gyorsulás. Ezek az adatok és a dinamika elfogadható a 2,27 tonnás tömeghez képest. Kritika csak akkor érheti a hajtásláncot, amikor 100 km/óra fölötti tempónál erősebben gyorsítani kell, itt a nagy tömeget már nehezebben mozdítja meg a hajtáslánc. És a motorhang – kis túlzással – zavaróvá válik.
Amiben nagyon jó az LS, az szuper csendes, már-már villanyautós siklás. A Lexus hozza a teljes csendben történő közlekedést, ami nagyon illik a japán csúcslimuzin stílusához, hangulatához.
Keleti kényelem
A hibrid technikának köszönhetően – az 5235 milliméteres hossz ellenére – a csomagtartó mérete 430 literes, amely a kategóriában átlag alatti méretnek számít. A 3125 méteres tengelytáv, 33 centivel kisebb, mint a Toyota Aygo teljes hossza! Ekkora méretű tér, eszméletlen kényelmet biztosít az utastérben, főleg jobb hátul. A hátsó ülések kényelme, beállítási lehetőségei, vezérelhetősége, szellőzése, masszázs funkciói kimagaslóak. Ez a terület, a lehetőségek tárházát vonultatja fel. Ebből a szempontból, az LS-t szerencsésebb sofőrös limuzinnak tekinteni, ahol a tulajdonos a jobb hátsó ülésen lazul. Ebből az üléshelyzetből, már nem annyira vészes, hogy a központi kijelző színvonala, elmarad a konkurensekétől.
A luxusnak Japánban is megkérik az árát. A 33,5 milliós alapárú tesztautónk, a Superme felszereltségi szinttel – tehát 24 hangszórós Mark Levinson hifivel és minden földi jóval felszerelve – 49,1 millió forintnál állt meg.
Összegzés: annak aki nem a megszokott, mindenki által követett utat járja, annak remek alternatíva lehet a Lexus LS. Az átlagembernek, a márkához társított elképzelési, gondolatai a legpozitívabbak a prémiummárkák közül. Az egytagú motorválasztékot és a központi kijelző hiányosságait a japánok azzal kárpótolják, hogy ez a típus műszakilag a legstabilabb a kategóriában és a legkevésbé költséges.
