Aprilia-parádé a Ducati földjén, Bezzecchi gyerekkori álma vált valóra
A 2026-os MotoGP-szezon hetedik hétvégéje Mugellóba érkezett, ahol a Ducati hazai pályán, ráadásul centenáriumi ünneplés közepette készült visszavágni az Apriliának. A forgatókönyv azonban egészen másképp alakult. A hétvége végére nem Borgo Panigale, hanem Noale ünnepelt, méghozzá olyan fölénnyel, ami talán az egész szezon egyik legerősebb üzenete volt.
Már pénteken látszott, hogy az Aprilia elképesztően erős formában érkezett Olaszországba. Fabio Di Giannantonio ugyan az élen zárta az edzéseket, de a hosszú etapok alapján egyértelműen az Aprilia-versenyzők tűntek a legveszélyesebbnek. Jorge Martín ráadásul új MotoGP-s végsebességrekordot állított fel Mugellóban, amikor 368,6 km/h-val száguldott a célegyenes végén.
Az időmérőn aztán Marco Bezzecchi robbantott igazán nagyot. Az olasz versenyző hazai közönség előtt futotta meg a pole-t érő kört, ráadásul új abszolút pályarekorddal. Még ennél is nagyobb sztori volt azonban, hogy az első három helyet kivétel nélkül Aprilia-motorok foglalták el: Bezzecchi mellől Raúl Fernández és Jorge Martín rajtolhatott, míg Marc Márquez közvetlenül lemaradva csak a negyedik helyre kvalifikált.
A sprintverseny szombaton újabb meglepetést hozott. A rajtnál még Márquez ugrott az élre, de Raúl Fernández gyorsan visszavette a vezetést, és onnantól kezdve gyakorlatilag hibátlanul menedzselte a futamot. A Trackhouse-Aprilia spanyolja egész hétvégén remek tempót mutatott, de arra valószínűleg kevesen számítottak, hogy Mugellóban megszerzi első MotoGP-s sprintgyőzelmét. Fernández végül Jorge Martín előtt ért célba, míg Fabio Di Giannantonio a hazai közönség előtt állhatott fel a dobogó harmadik fokára.
A sprint egyik érdekes története Marc Márquez visszatérése volt. A spanyol sérülés és műtét után tért vissza a mezőnybe, és bár látszott rajta, hogy még nincs százszázalékos állapotban, így is versenyképes tempót tudott motorozni. Az ötödik helye többet ért egyszerű eredménynél: azt mutatta, hogy továbbra sem szabad leírni.
A vasárnapi főfutam azonban már Marco Bezzecchiről szólt.
A rajtnál Francesco Bagnaia még meg tudta ragadni a vezetést, és a Ducati-tábor rövid időre elhitte, hogy hazai pályán végre megtörhetik az Aprilia lendületét. Bezzecchi viszont végig ott maradt a nyakán, és ahogy haladt előre a verseny, egyre inkább látszott, hogy több tartaléka van. Tíz körrel a vége előtt átvette a vezetést, majd fokozatosan elkezdett elszakadni üldözőitől.
Mögötte Jorge Martín is elment Bagnaia mellett, így végül teljes Aprilia-kettős győzelem alakult ki Mugellóban. Bezzecchi nyert, Martín második lett, Bagnaia pedig csak a harmadik helyet tudta megmenteni a Ducati számára. Az olasz gyártónak különösen fájó lehetett, hogy mindez saját ünnepi hétvégéjén történt.
A futam egyik legjobb teljesítményét Ai Ogura hozta, aki a mezőny végéről kapaszkodott fel egészen a negyedik helyig, miközben Pedro Acostával és Marc Márquezzel is kemény csatákat vívott. Márquez végül hetedikként ért célba, ami a körülményeket és a sérülésből való visszatérést figyelembe véve kifejezetten erős eredménynek számított.
A leintés után Bezzecchi érzelmei mindennél többet elárultak. Olasz versenyzőként Mugellóban nyerni mindig különleges, de úgy győzni, hogy közben az Apriliával sikerül legyőzni a Ducatit annak saját ünnepén, egészen más kategória. Nem véletlen, hogy a paddockban sokan ezt emlegették a szezon eddigi legfontosabb sikerének.
Mugello után pedig már nem igazán lehet kérdés, melyik gyártó diktálja jelenleg a tempót a MotoGP-ben. Az Aprilia nemcsak gyors, hanem elképesztően stabil is, és miközben más csapatok hétvégéről hétvégére hullámzanak, náluk szinte mindig van valaki az élmezőnyben. Bezzecchi ráadásul tovább növelte előnyét a bajnokságban, és egyre inkább úgy tűnik, hogy 2026-ban már nemcsak futamgyőzelmekért, hanem a világbajnoki címért is őt kell legyőzni.
Fotók: MotoGP (Facebook)
