Április 27.-én vette kezdetét a Speedway GP, azaz a Salakmotoros Világbajnokság 2024-es szezonja. Az első idei versenyt Horvátországban, Donji Kraljevecben rendezték. A magyar határtól alig tíz kilométerre fekvő pályán, a Speedway Stadion Mileniumban közel teltház volt: 7000 szurkoló izgulta végig a nap eseményeit.
A Motor&Verda képviseletében pedig mi is a helyszínről nézhettünk az eseményeket, amiért tényleg rettentő hálásak vagyunk a futam szervezőinek. Rengeteg élményt gyűjtöttünk, amit röviden szeretnénk Nektek elmesélni, megmutatni. Cikkünkben összefoglaljuk a salakmotorozás alapjait, valamint beszámolunk az idénynyitó futamról. További részletekért pedig nézzétek meg videónkat!
Mi is az a salakmotorozás?
A szakág kezdetei (csakúgy, mint a flat track esetében) a 20. század első felére nyúlnak vissza. Ausztráliából indulva, az 1930-as években került át először az öreg kontinensre, azon belül is Angliába. Jelenlegi formájában, “Speedway GP” néven 1995 óta létezik.
Már az elnevezésből is kiderül ugyan, de a versengés salakos (ovál)pályán zajlik. Egyszerre négy versenyző áll rajthoz, egy futam pedig négy körből áll. Az izgalom tehát garantált: az alig egy perc hosszú futam során unatkozni biztosan senki nem fog! Egy versenynapon 20 ilyen rövid futam kerül megrendezésre. Minden futamban a helyezettek 3-2-1-0 pontot kapnak, végül pedig az összpontszám alapján a legjobb nyolc részt vesz az elődöntőben, majd a legjobbak (az elődöntő első két helyezettje) pedig kvalifikálnak a döntőbe.
A mezőny
Habár hazánkban nem örvend egyelőre nagy népszerűségnek ez a sport, nem közismertek a “sztárok” igazán, azért jó pár világbajnok, többszörös győztes és “legenda” tarkítja a mezőnyt. Azt a mezőnyt, ami 15 állandó versenyzőből (ranglisták és selejtezők alapján) és egy szabad kártyás indulóból áll minden versenyhétvégén.
Jelenleg a mezőny legesélyesebb, legsikeresebb tagja a négyszeres világbajnok, lengyel Bartosz Zmarzlik. Címvédőként – és az utóbbi két horvát verseny győzteseként – ő érkezett esélyesként az idénynyitóra.
A mezőnyben szerepel még a már “öreg rókának” számító svéd Fredrik Lindgren, aki a tavalyi második hely után idén már szeretné megszerezni első világbajnoki címét. Rajtuk kívül még rengeteg tapasztalt, sikeres motoros, valamint számos újonc száll ringbe az idei bajnoki trófeáért. A 16 versenyző (a mostani futamon, a szlovén Matej Zagarral kiegészülve legalábbis) 10 különböző országból érkezett, ami bizonyítja a sport sokszínűségét. Ennek ellenére azért elmondható, hogy a lengyelek – a szurkolók számában is – jelentős fölényben vannak a salakmotorozás világában. (A VB mellett ligákban is indulnak a versenyzők, ezek közül pedig toronymagasan a lengyel liga a legerősebb.)
Néhány szó a motorokról
Nagyon különleges műfajról van szó, a hétköznapitól teljesen eltérő motorokkal. Jelenleg ötszáz köbcentis, egy sebességes motorokkal versenyeznek, amelyeken NINCS FÉK! Első és hátsó fék hiányában a kanyart úgy nevezett power slide-dal, tehát keresztbe csúsztatással veszik be a versenyzők.
A korábban is említett rövid futamoknak köszönhetően pedig kifejezetten fontos a rajt: aki jól kapja el a startot, nagy győzelmi esélyekkel rendelkezik. Ennek érdekében futamonként (azaz 4 körönként!), vagy legkésőbb két futamonként cserélik a hátsó gumit a motorokon. Képzeljétek csak el, jobban gyorsulnak ezek a motorok álló helyzetből, mint egy Forma 1-es autó!
Azonban a környezettudatosság ennek ellenére sem áll távol ettől a szériától, sőt! A motorok metanollal működnek, ami a legtisztábban égő fosszilis energiahordozó. Emellett a versenyzők (is) furgonokkal, kisteherautókkal közlekednek a versenyhelyszínek között: a repülőgépek használatának mellőzése pedig nagyban csökkenti a széria karbonlábnyomát.
Szezonnyitó futam
Rengeteg érdekességet tartogatott a múlt hét szombaton megrendezett, horvát futam. Az első program délután három órakor az időmérő edzés volt. A salakmotorozás világában ez úgy néz ki, hogy minden versenyzőnek két alkalommal két perc áll rendelkezésére, hogy megfussa a lehető leggyorsabb kört. A 330 méteres pályán legrövidebb idő alatt a lengyel Dominik Kubera ért körbe, 14,391 másodperc alatt (ez 87.5 km/h-s átlagsebesség!).
Az időmérő jelentősége abban rejlik, hogy ez határozza meg, milyen sorrendben választhatnak “rajtszámot” a versenyzők. Természetes, hogy nem mindegyik rajtpozíció ugyanolyan eredményes (a legkülső, sárga pozícióból például senki nem tudott futamot nyerni szombaton), így fontos, hogy melyik helyről indul kétszer valaki.
Az este hét órakor kezdődő futamok is hoztak bőven izgalmat. Voltak bukások (szerencsére csak látványos, de nem komoly esések), szoros csaták, nagy előzések és motorhibák is.
A döntőbe a fentebb már említett Zmarzlik és Lindgren mellett két ausztrál, Jason Doyle és Jack Holder jutott. A nap utolsó kockás zászlójánál pedig a nagy esélyes(ek) helyett pont ez utóbbi ausztrál páros örülhetett a legjobban. Jack Holder egy darabig biztos nem felejti el a horvát hétvégét, ugyanis élete első futamgyőzelmét aratta. Történelmet írt ráadásul, hiszen a testvére után ő is győzni tudott, így ők lettek az első testvérpár, akik diadalmaskodni tudtak a salakmotorozás történetében. Holder mögött Jason Doyle végzett tehát, a dobogó harmadik fokára pedig a svéd Fredrik Lindgren állhatott fel. A legnagyobb esélyes, Bartosz Zmarzlik végül csak a negyedik helyen végzett, így egyelőre várnia kell arra, hogy megszerezze karrierje 24. futamgyőzelmét, amivel a valaha volt legsikeresebb salakmotor-versenyzővé válna e tekintetben.
Reméljük kedvet kaptatok Ti is bepillantani a salakmotorozás világába. Mi biztosan jelentkezünk még a jövőben is futamokról!
Ági
