Ha esetleg paráztál már azon, hogy kevés motoros rutinnal, hogy birkóznál meg egy ezres fenevaddal, akkor megérted a problémámat. A Suzuki, az elektronika és az önmérséklet segített a megoldásban.
A Suzuki GSX-S1000 tesztjéből kettő is található az oldalunkon. Ha a technikai dolgokra kíváncsi, akkor ezt a cikket ajánljuk. Ha inkább az élmények és a motorral szerzett tapasztalatok érdeklik, akkor csak olvasson tovább.
A lényeg ezután jön: e teszt szerzője nő… Szerencsére változott, változik a világ, és egyre több hölgy száll nyeregbe, mert a motorozás szórakoztató dolog. Így már nem csak az előttünk ülő sisakját és a tájat lehet szemlélni, hanem lehet élvezni a motor vezetését is. Írni a motorokról, a motorozásról, szintén izgalmas tevékenység.
Az eltérően nézett világ, a tesztben is megjelenik. A fókusz nem azon lesz, hogy a dugattyú hőmérséklete, miként változik a pályanapon hajtott motor sokadik kigyorsításánál. Efféle technikai dolgokra ne számíts. A cikkeimben a motorral kapcsolatos érzéseimről és a felhasználói tapasztalatokról olvashattok. S hát valljuk be, nőként ezek az érzések gyakran fontosabbak, mint az észérvek.
A kezdetek
Egy hétig élvezhettem a Suzuki GSX-S1000 társaságát, amelyet nagyon megszerettem. A nagyfokú kedvelésig eljutni jóval egyszerűbb és gyorsabb volt, mint ahogy elsőre számítottam.
Az első kilométerek remegve, idegesen teltek, ennek az oka többek között a 152 lóerő, 214 kilós tömeg és a 3,5 másodperc körüli 100 km/órára gyorsulás. Ebből adódik a komoly dinamika, ami hozza azt az érzést, mintha egy csúzliból kilőtt kavicson ülnél, ami csak gyorsul és gyorsul.
Ami megnyugtató, hogy kellő önkontrollal, ez a veszélyesnek látszó motor meglehetősen jól uralható. Pozitív csalódás ért az első kilométereken: meglepve tapasztaltam, hogy komfortosan éreztem magam a motoron, így a félelmeim nagy része elillant. Jó érzés volt a GSX-S1000-rel lakott területen és országúton is motorozni. Ehhez persze kellett, hogy a motor iránti tisztelet megmaradjon, mert 152 ló sose viccel.
A kérdés már csak az, hogy a gyors megszokás és a villámgyorsan felépülő bizalom minek köszönhető?
Az elektronika dicsérete
A válasz: az elektronika okos programozásának, a motor módoknak és a tervezési filozófiának. Ezeknek köszönhető az erős kétkerekű gyors megszokása és megszeretése. Ezek elősegítik, hogy a különböző útviszonyokra, testsúlyokra, időjárási körülményekre megtalálhassuk a megfelelő beállítást.
Három vezetési mód választható, a kipörgésgátló öt fokozatban állítható és ki is kapcsolható. Az első két napon a C (comfort) fokozatot használtam, amely kevésbé agresszív gázreakciót biztosított. Ehhez jött az alacsony fordulaton kevésbé brutális nyomaték. Így a motor hatalmas erejéhez képest, igazán kezessé vált. Ez szállította a biztonságot, ezért esőben is jól kezelhető a gép. Közben a vezetési élmény sem maradt el.
A B fokozatra kapcsolva már sokkal harapósabb a GSX-S, ekkor egy erősebb gázadásnál már „kapaszkodni kellett a kormányba”. Ezeknek köszönhetően, minden perc mosollyal telt a motoron. A gyorsítások alkalmával – kis túlzással – a sisakon keresztül is látszódott a vigyor az arcomon.
Az A, azaz az aktív módhoz nem voltam elég bátor, talán majd legközelebb, egy pályanap alkalmával.
Stabilitás és kezelhetőség
A nagy erővel, kiemelkedő stabilitás párosul, ami igazolja a „Mit ér az erő, ha nem uralod” reklám szlogen igazság tartalmát. Teljesen más érzés volt az általam eddig vezetett motorokhoz képest, a Suzuki annyira jó menettulajdonságokkal rendelkezett. Közlekedés közben többször azt vettem észre, hogy hozzám képest mindenki csak „áll”. Ekkor vissza kellett venni a tempóból.
Amit nagyon irigylek erről a motorról – és bármikor szívesen elfogadnám – azok a fékek. A nagyon intenzív fékhatás miatt bármikor, pillanatok alatt meg tudtam állni. Az ABS-nek köszönhetően, a vészfékezést sem lehet „elrontani”.
Emellett, meglepően erős volt a motorfék. Ez szintén jól használható a mindennapokban, pl. kanyarbemenetnél, vagy bármilyen tervezett megálláskor. Általában szeretek spórolni az üzemanyaggal, ez most is megmutatkozott: volt, hogy az ezres csupasz gép, 5 literes fogyasztást produkált.
Persze ha már ilyen motorunk van, akkor nem nézzük a fogyasztást, hanem inkább húzzuk neki. A motoron ülve úgyis az élményszerzés a fontosabb, ahelyett, hogy racionálisan gondolkoznánk. A GSX-S egyébként nagyon könnyen belevisz a „rosszba”, még engem is, aki óvatos duhaj.
Keleti kényelem
Egy naked motortól joggal elvárható, hogy kényelmes legyen, a GSX-S1000-től szerencsére pont ezt kapjuk. Egy fél napos túra után, alig vártam, hogy visszaülhessek rá és mehessek tovább. (Holott a derekam hamar megfájdul, még kanapén ülve is.)
Az üléspozíciót jól eltalálták, ez nemcsak a kényelmen, hanem a könnyű irányíthatóságon is látszik. Egyenes háttal ülhetünk, a szélesebb kormány segítségével – főleg lassú tempónál – könnyű a motort irányítani.
Ebből az előzőekhez hasonló következtetést vontam le: ha nem kell akkora energiabefektetés a vezetéséhez, akkor ugye el sem fáradok… szóval nincs megállás!
Nagyobb sebességnél, már muszáj többet dolgozni a testtel a motoron. Mint kiderült, sokszor túlbecsültem a kanyarokat. Azt vettem észre, hogy nagyobb tempóval is biztonságosan be tudtam volna venni a fordulók nagy részét. A jó kezelhetőség arra is utal, hogy Suzuki a 214 kg-os menetkész tömegéből simán letagadhatna jó néhányat. Idevágó tapasztalat, hogy a saját 600-as naked motoromnál hiába nehezebb a japán ezres, nem sok különbséget érezni kettőjük irányítása között a kanyarokban.
Az extrák között található a komfortülés, amit mindenképp érdemes beszerezni: puha, kényelmes, és még a motoros farmerban sem lehet rajta csúszkálni. Elől és hátul sem. Ez fontos szempont, ha biztonságos és pozitív élményekben gazdag utazásra vágyunk.
Kipróbáltam, hogy milyen ezen a motoron csak utazni. A testtartás nem volt a legkényelmesebb, hátul pici a hely, főleg táskával és több csomaggal. Ami viszont pozitív, hogy jól kiláttam a vezető feje fölött. Ha sokkal alacsonyabb az utas, akkor ez gondot jelenthet.
A „sötét” oldal
Bizonyára felmerült a kérdés: próbáltam keresni valami kivetnivalót? Igen, egy dolgot találtam, ami könnyűszerrel orvosolható. Ez pedig a kemény felfüggesztés, amellyel a gyártósorról legurult a motor. Ez nem volt komfortos, és kellett hozzá pár nap, hogy rájöjjek mi volt az oka.
Egy átlagos, 80 kiló körüli motorosnak, csomagokkal, utassal biztosan tökéletes a futómű. A probléma én voltam, azaz a pehely súlyom… Ezért megszenvedtem a jó minőségű hazai utakon, kis túlzással repkedtem a motoron, mikor a kátyúkon áthaladtam. Legalább minden úthibáról azonnali és pontos visszajelzést kaptam…
A megoldás egyébként a beállításokban rejlett. A teleszkóp szárak tetején lévő állítási lehetőségek megváltoztatásával lehet komfortosabbá tenni a rugózást. A tanulság: érdemes egy szakember segítségét igénybe véve újonnan vásárolt motorunkat személyre szabni.
Megszeretni a jót
Szintén hozzájárul a kényelemhez a gyorsváltó, amelyhez nagyon hamar hozzászoktam, azaz inkább megszerettem. Mind felfelé, mind lefelé tökéletesen működik, annyira, hogy az átmenetet a sebességi fokozatok között gyakorlatilag érezni se lehet. Még csak a gázt sem kell elvenni, sőt, megspórolhatjuk a kuplungolás okozta fáradalmakat. Illetve egy esetleges bowden szakadás okozta fejfájást is, amelyhez a saját motoromon – csak tavaly – kétszer volt szerencsém.
A gyorsváltó használata előnyt jelent akkor, ha valaki kezdő utast visz. Így nem kell aggódnia, hogy mikor koccan a hátul ülő sisakja az övéhez… A visszaváltásoknál – a motor szép hangja miatt – inkább a kuplung és gázfröccs párosát használtam.
Külsőségek
Nőként fontos – ragaszkodva a sztereotípiákhoz, azaz a társdalomban berögzült elképzelésekhez –, hogy miként néz ki a motorom. Biztos sokaknak szimpatikus ez a futurisztikus formavilág, aminek ellentéte a klasszikus. Mivel ez teljesen szubjektív dolog, ezért csak annyit jegyzek meg, hogy nem sok hely maradt a telefonomon a Suzukis fényképektől és videóktól. Órákon át tudtam nézegetni és csodálni az egész motort és az apróbb részleteit is.
Összegzés és konkurensek
A kategóriában a következőképpen festenek a dolgok: a Yamaha MT-10 erősebb, de drágább. A Honda CB1000R teljesen más formavilág, a Kawasaki Z900 sem mondható szerintem kifejezetten konkurenciának. Az európai márkák modelljeiről ne is beszéljünk, azok teljesen más (ár) kategóriában találhatók.
Azt a következtetést vontam le, hogy ár-érték arányban a kategória élén foglal helyet a GSX-S1000. Természetesen akad olyan részlet, ahol lemarad. Mások pedig egyéb területeken erősebbek, jobbak vagy sportosabbak.
A lényeg, hogy a japán mérnökök ezt a motort nagyon eltalálták: 2021-ben, itthon, a felsorolt típusok közül, ebből adtak el a legtöbbet. A piaci siker jó visszacsatolás a Suzukinak, mert nyerő volt az elképzelésük.
Városi használatnál, kis sebességnél jó a motor agilitása és a kezelhetősége. Túrázásnál a kényelme elfogadható. Kanyarvadászat során a fékek és a motor erő szerzi a plusz pontokat. És persze ott a vadító külső!
Ági
