Tavalyhoz hasonlóan idén is az a megtiszteltetés ért minket, hogy tesztelhettünk egy Harley-Davidsont. Míg az előző évben az amerikai márka új túraenduroja, a Pan America volt a tesztalany, addig idén egy sokkal hagyományosabb Harley-t, a Breakout-ot próbálhattuk ki. Annyiban viszont teljes volt a hasonlóság, hogy e teszt során is négyből három nap szakadt az eső…
Érdekesség még, hogy a teszt alkalmával (2023 május) alig egy hónapos volt a Breakout-unk, és kilométerből is alig pár száz volt benne. Nemcsak a tesztmotor volt ennyire új, hanem maga a típus is. Az elődjével 2020-ig találkozhattunk, majd idén jelent meg a frissített, továbbfejlesztett verzió nemcsak hazánkban, hanem többek között az USA-ban is. Így aztán tényleg nagyon megtisztelő volt tesztelni ezt a két keréken guruló csodát.
Az általunk is próbált motor Vivid Black színben pompázott (e mellett létezik még Baja Orange, Atlas Silver Metallic és Black Denim színekben is) és ára a H-D oldal tanúsága szerint Magyarországon jelenleg 13 190 000 Ft. Na de mit is kapunk ezért a rengeteg pénzért?
Egy szelet Amerika
Már az első pillanatban figyelemfelkeltő és tekintélyt parancsoló a Breakout megjelenése. Rengeteg kisebb-nagyobb dolog varázsolja ezt a kétkerekűt azzá a Harley-Davidsonná, amivé megálmodták a milwaukee-i tervezők. Szinte bármelyik részére pillantunk a motornak, vagy márkajelzéssel találkozunk, vagy egy-egy olyan alkatrésszel, amiről azonnal egyértelművé válik, hogy egy Harley-val van dolgunk.
Külseje lenyűgöző, szinte egy levegővel fel sem lehetne sorolni, mennyi króm rész található ezen a Harley-n: a sárvédő, az oldalsó takarók, a két kipufogó jobb oldalon, az indexek, a tükrök, a légszűrő és a bal oldalon lévő váltóház is mind krómozottak. Csillog-villog az egész motor!
26 küllős öntött aluminium felnikkel szerelték ezt a Breakout-ot.. Míg az első kerék 21 colos, addig a hátsó 18 – ez utóbbi pedig iszonyú széles, 240 mm egész pontosan. Igazi chopperes külsőt kölcsönöznek ezek a fent említett tulajdonságok a motornak, bár azt hozzá kell tenni, hogy a motor irányítását, kanyaríthatóságát ez a vázgeometria és a széles hátsó kerék nem könnyíti meg.
Biztonságunkról elöl-hátul LED-es lámpák gondoskodnak. Hátul ráadásul egy különlegesebb megoldással találkozhatunk, hiszen a két oldali indexlámpák funkcionálnak mind helyzetjelzőként és féklámpaként is.
Cruiser-élmény
Üléspozíciója még ugyan egész kényelmes, nem az a nagyon extrém, de azért már szinte chopperes. 665 mm magasan elhelyezkedő ülésén előre nyújtott lábakkal és kezekkel, gyakorlatilag “V” alakban ülünk. Hosszú távon ugyan nem próbáltuk, de valószínűleg nem ezzel a motorral indulnék neki egy egész napos, több száz kilométeres túrának. A tempomat (melynek működése szintén iszonyú érdekes és egyedi, hiszen a gázkart visszafelé tekerve is tudjuk szabályozni) ugyan helyt kapott a motoron, tehát unalmas autópályázással is kompatibilis a Breakout, de csomagjainknak sok hely nincs a Breakout-on (erről részletesen a későbbiekben)…
Széles kormányának szarvai kicsit a motoros felé görbülnek, így azért ergonomikusabb és egy fokkal kényelmesebb lesz az utazás a Harley-n. A két kormányszarvon kapott helyet az index: ha jobbra irányjeleznél, azt a jobb kezednél tudod megtenni. A körforgalomból kihajtás jelzése komoly logisztikát igényelt részemről eleinte (egyszerre a gázt húzni és irányjelezni – nos, meg kellett tanulni). A Breakout azért egy kis segítséget nyújt e Harley-sajátosság könnyebb elsajátításához, ugyanis amennyiben már 6(!) fokos szögben megdöntjük a motort – amit valljuk be, az esetek 99 százalékában megteszünk -, úgy automatikusan kikapcsol magától az index. Ennek a kis apróságnak azért nagyon hálás voltam!
A kicsi, 2,14 inch-es LCD kijelző is teljesen beleillik a stílusba. Mérete ellenére minden információt leolvashatunk róla (még a fordulatszámot is, igaz csak digitálisan), de mégsem életidegen ezen a chopperen.
A legtöbbet a Harley-életérzéshez mind közül azonban a motor hangja, rezgése ad. Már ahogy sebességbe teszi az ember, és csattan a váltó, elkezdünk libabőrözni. Az a hangorkán, ami – már gyári kipufogó dobbal és az EURO5 szabványnak való megfelelés mellett is – kijön ebből az erőforrásból, az egyszerűen elképesztő. A váltó pontos, precízen tudunk váltani, egyedül az üreset volt számomra néha kihívás megtalálni (Ádámnak ez nem okozott problémát, tehát valószínűleg csak én ügyetlenkedtem vele a kelleténél többet). A fékkar és a kuplungkar működtetése nem olyan könnyed, mint egy általunk megszokott japán motornál, de éppen ettől a határozottságtól, “férfiasságtól” lesz egyedi és megismételhetetlen egy Harley-Davidson. Az a hang… az pedig egyszerűen felülmúlhatatlan!
Fókuszban a nyomaték
Na de ne is kerülgessük tovább a forró kását, nézzük meg inkább, milyen motor is található a Breakout-ban. Egész pontosan a Harley-Davidson által valaha sorozatgyártott legnagyobb, legerősebb (!) erőforrással találkozhatunk. Ez a “Milwaukee Eight 117” nevet viselő motor 1923 köbcenti (azaz 117 köbinch) nagyságú, V2 hengerelrendezésű, vegyesen levegő és olajhűtésű. Ha bővebben olvasnátok e motorról, kattintsatok Ádám cikkére. Picit több, mint száz lóerős (5020-as percenkénti fordulaton) maximális teljesítményére nem feltétlen kapjuk fel azonnal a fejünket.
De nézzük csak tovább! A lóerő ugyanis teljesen lényegtelen a Breakout esetében. Az egész erőforrás kvintesszenciája ugyanis a 167 Nm-es maximális forgatónyomaték. Na ez már tényleg valami! Hát még ha hozzátesszük, hogy mindezt 3500-as fordulaton már le is adja… Szavakba önteni nagyon nehéz, igazából ki kell próbálni ahhoz, hogy az ember ezt megértse, érezze. Én mindenképp ajánlom, hogy aki teheti üljön fel egyre! Kicsit szkeptikusan kezdtünk neki a tesztnek, de ez az esős négy nap is elegendő volt ahhoz, hogy beleszeressünk ebbe az erőbe, illetve az egész Harley-életérzésbe.
A “Heavy Breather” névre keresztelt légszűrő – a motor jobb oldalán azonnal szembetűnik szintén króm külsejével – nemcsak még különlegesebbé teszi a Breakout-ot, hanem legfőképp arra hivatott, hogy elősegítse a még nagyobb maximális nyomatékot a beáramló rengeteg friss levegőnek köszönhetően.
Mindez az élmény meglepő módon nem is párosul nagy fogyasztással. Az 5 liter / 100 kilométeres fogyasztás nagyon barátságos (valószínűsítem, hogy az alacsonyabb fordulatszámon elérhető maximális nyomaték miatt lehetséges ez), és mivel 18,9 literes a Breakout üzemanyagtartálya, így elég sokáig tudunk egy tank benzinnel motorozni.
Azért csak óvatosan! Na nem azért (vagyis nem csak), mert bejáratós volt a motor, hanem mert ABS-t leszámítva semmilyen elektronikai segítséget nem kapunk az amerikaiaktól ahhoz, hogy uralni tudjuk ezt a bestiát. Azt ígérték ugyan, hogy a 2024-es modellben már a felszereltség részét fogja képezni a kipörgésgátló is, de az idei tesztmotorunkat még nekünk kellett extra óvatossággal vezetni. Hideg és vizes aszfalton az alacsony fordulaton is már hatalmas nyomatéknak hála nagyon észnél kellett lenni bármilyen apróbb kigyorsításnál is már. Csúszósabb részeken egy-egy sima gázadásnál is érezhetően megindult már a motor hátulja. Ügyesebbek és bátrabbak ezt biztosan örömmel veszik, de az biztos, hogy rutin nélkül rossz útviszonyok esetén nagyon óvatosan kell közlekednünk.
Softail váza ellenére is elég nagy súlya (310 kg-os menetkész tömeg) és erős motorja ellenére is csak egy féktárcsával találkozhatunk elöl. Egyrészt a fékkart nem elég két ujjal húzni (nőként, kis kezekkel legalábbis biztosan nem) ha intenzívebben szeretnénk fékezni – de véleményem szerint a fékhatás is lehetne kicsit erőteljesebb. Valahol mondjuk megértem az egy féktárcsát, egyrészt jópár kilogrammot megspóroltak így az amerikaiak, másrészt lehet én sem rontottam volna el a gyönyörű, 26 küllős felni látványát még egy féktárcsával…
Mire is jó ez a motor egyébként?
Nagyon hosszú, hátizsákos túrára nem feltétlen indulnék el a Breakout-tal. Csomagjainknak a hátunkat leszámítva (az alap, gyári változatban legalábbis) semmi helye, a hátizsáktól pedig hamar elkezdett fájni az ember dereka a chopperes üléspozíció miatt. Az ülés ezt leszámítva nagy, puha és kényelmes, tehát csomagok nélkül azért jól lehet bírni az utazást. A hang, az érzés, a nyomaték amit nyújt ez a Harley úgyis kárpótol a kisebb kényelmetlenségek miatt.
Utasülés illetve lábtartó ugyan megtalálhatók a Breakout-on, tehát többedmagunkkal is útnak indulhatunk, a lehetőség adott. Én azonban nem szívesen választanám a hátsó ülést, főleg nem hosszabb távon. Ádám mögött utazva gyakorlatilag az életemért kapaszkodtam, pedig próbált magához képest óvatosan (igaz, azért lendületesen) közlekedni. A nagy nyomatéknak köszönhetően kigyorsításoknál úgy éreztem, lerepülök hátulról. Háttámla illetve kapaszkodó híján a sofőrt tudjunk csak fogni, így görbe háttal utazunk. A hátsó gátló csillapítását viszont mindenféle szerszám nélkül, egyszerűen és gyorsan öt fokozatban tudjuk állítani a súlyunknak megfelelően – így egy kicsit kényelmesebbé tudjuk tenni az amúgy eléggé rázós utunkat.
Amint azt a tesztvideóban is említettem – valóban el tudnám viszont képzelni magam már ősz hajjal, nyugdíjas koromban egy ilyen Harley nyergében. Büszkén pillantanék vissza a parkolóban a motorra, illetve csillogó szemekkel konstatálnám, ahogy mindenki megnéz az utakon, és csodál, irigykedik rám eme Harley-t vezetve.
Ági
