Nem sokkal a Tivoli Grand után a márka zászlóshajója, a Rexton is nálunk járt egy teszthét erejéig, így árnyalt képet kaphattunk, mire is képes a koreai gyártó. Talán nem túlzás azt állítani, hogy Rexton maga a SsangYong. Igen, vannak régebbi modellek, mint a Korando, amelyet, már a ’80-as években is gyártottak vagy a Musso pick-up, de mégis a Rexton lett az, amelynél nem spóroltak el semmit és amely láttán az egyszeri vásárló gondolkodóba eshet: ennyi pénzért mégis hogy fért bele ennyi minden?
Külső
Az autó elejét nem gondolták túl, és nem dőltek be a divatnak, nincs az az érzése az előttünk menőnek, ha tükörbe néz, hogy őt most mindjárt felfaljuk. Hatalmas hűtőrácsot kapunk, mögötte tökéletesen látszik a hűtő, és nem lepődnék meg, ha a rextonosok kicsit gyakrabban cserélgetnék azt, az állandó kavicsok okozta lyukak miatt. A lámpák sincsenek túlzottan szigorúra húzva, a mai mezőnyt elnézve, tényleg egy jámbor óriással van dolgunk. Oldalról csak a hatalmas lemezfelületek szúrhatnak szemet, nincsenek nagy formai megoldások, viszont így a tesztautó 18”-os kerekei kissé bután festenek alatta. Terepre viszont inkább ezzel vinném, mint a felárért kapható húsz collossal.
Hátul is az egyszerűségre és a funkcionalitásra törekedtek a tervezők, parasztvakításnak nyoma sincs. Annak ellenére, hogy az egész formaterv minden, csak nem feltűnő, mégis sugárzik az egész autóból valamiféle elegancia és ami számomra meglepő volt a teszthét során: rengeteg megnézték az autót az utcán, a bevásárló-központ parkolójában és hiába nézték a jelet a járókelők, nagyon sokan nem tudták mi ez a hatalmas autó, amit maguk előtt látnak.
Belső
Mikor kinyitjuk az ajtót és beülünk az ízléses, barna steppelt bőrrel bevont ülésbe nem az jut eszünkbe, hogy egy alvázas terepjáróban ülünk, hiszen azok túlzottan magasak, rossz bennük ülni, nem állnak jól a lábak. A Rexton ezt megcáfolja, bármelyik ülésen is foglaljunk helyet, kényelemben lesz részünk. A helykínálat minden irányban megfelelő, öt ember bármiféle panasz nélkül el fog üldögélni. A hátsó két ülést viszont tényleg érdemes csak végszükség esetére meghagyni. A kormány már-már teherautós méretű, de jól esik fogni, megfelelő a vastagsága, könnyű vele terelgetni a nagy testet. A Premium Plus felszereltséggel szinte minden földi jót megkapunk az autóhoz az összes vezetéstámogató rendszertől kezdve az memóriás első ülések hűtésén-fűtésén át a 360 fokos kameráig. Érdemes legalább a Premium csomagig elmenni, ha a Rextont választjuk, hiszen ebben az esetben már multilink független hátsó felfüggesztéssel kapjuk az autót merevhíd helyett, így mind a futása, mind az utazási komfortja sokkal személyautósabb lesz.
A szintén barna steppelt bőrbe varrt középkonzolt az integrált kijelző uralja, amely képes minket 2008-ba visszarepíteni: a TomTom navigációja SD-kártyáról működik. Ettől eltekintve a képe szép, jól olvasható, remélhetőleg egy facelift után a Tivoli is ezt, vagy még jobbat fog kapni. Okostelefon-integráció terén a szokásos dolgokkal találkozunk, mind az Apple CarPlay, mind az Android Auto vezetékkel működik.
A csomagtér hét személlyel használva is vetekszik egy kisautóéval (240 liter), ötszemélyesként 1 köbmétert, ha minden ülést lehajtunk, akkor pedig 1806 litert kapunk. Ami nagyon tetszett benne a tágassága mellett, az a három fokozatban állítható szellőzés a csomagtér jobb oldalán, aminek a segítségével a leghátul utazók is friss hideg levegőt kaphatnak vagy épp a hűteni kívánt dolgokat tarthatjuk szinten, míg haza nem érünk.
Motor, vezetés
A motorválasztékot illetően a gyártó nem engedi szabadjára a fantáziánkat, csak és kizárólag a 2,2-es, 202 lóerős dízellel érhető el az autó, és alapáron jár hozzá a 8 sebességes automataváltó és a felezővel ellátott, kapcsolható összkerék-hajtás. Nagyon jól illik az autó egész karakteréhez a motor, a hangjából nem sok jut be az utastérbe és lehetőségekhez mérten jól mozgatja a 2,1 tonnát, a 441 Nm 1600-as fordulatszámtól velünk van. Az automataváltót sikerült jól összehangolni a motorral, a jó károsanyag-kibocsátáshoz és fogyasztáshoz ma már szükség van a 8 sebességre és a számítógép mindig megtalálja a jó fokozatot, ha gyorsítani szeretnénk.
A fogyasztást illetően nem lehet panaszunk, a teszthét végére, amely tényleg minden szilárd burkolatú úttípust tartalmazott, 8,8 literes átlagot kaptunk. Mindezt megfejelve a 70 literes tankkal, a Rexton elég tisztességes hatótávot ígér. Futóműve elég kemény, előzetesen abban bíztam, jobban fog szűrni, a ballonos gumik ellenére is nagyon sok úthibáról értesülnek a bent ülők, viszont a kicsit hegyesebb kanyarodást jól tolerálja. Terepen sajnos nem sikerült kipróbálni az autót, de a földutakon meg fogja állni a helyét. Ami viszont nagyon sokat számíthat: az alvázas felépítés, az összkerékhajtás és a nagy dízel kombinációja igazi vontató-bajnokká teszi az autót, ugyanis három tonnát képes elhúzni. Így, aki hajót, esetleg lovakat vontat és lazább talajon is jár, mindenképp vessen egy pillantást a Rextonra, lehet, hogy egy jó munkatársra tesz szert.
Összegzés
Bevallom, nagyon kellemes csalódást okozott számomra az autó, sokkal többet nyújtott, mint amit a teszthét előtt vártam tőle. A Rextonban egy kényelmes, tágas, kellően erős járművet ismertem meg. Az agyonextrázott tesztautó 18 millió forintos árában semmi meglepő nincs, sok kommersz márkánál mérnek ennél kevesebb tudást sokkal több pénzért és ne feledjük: a hétszemélyes változatra igénybe lehet venni a 2,5 milliós nagycsaládos kedvezményt. A Ssangyong esetében még nem kell kifizetnünk a márkajel felárát, ennek hátránya az alacsonyabb használtpiaci maradványértékben köszönhet vissza évekkel később. Viszont addig is van egy jó autónk, ami méretei ellenére sem vált ki ellenszenvet az utca népéből, befér az egész család, minden cókmókjuk és ha szükséges, munkára is bírhatjuk. Kell ennél több ennyi pénzért?
Írta: Balogi Ádám
