Jelen cikkem még az eddigieknél is szubjektívebb hangvételű lett, bár azért jó néhány lényeges információt is kaphattok belőle, ha velem tartotok. Annak a történetét olvashatjátok ugyanis, hogy hogyan lehet szerelembe esni egy motorral három nap alatt. Sajnos mindössze ennyi együtt töltött idő jutott legújabb tesztmotorommal, az agresszív külsőbe bújt sport-túra csodával, a Suzuki GSX-S1000 GT-vel. Egyszerre rövid, és hosszú idő is ez a 72 óra: elegendő volt arra, hogy kedvencemmé váljon ez a kétkerekű, de túl kevés volt ahhoz, hogy azt mondjam: most már ki akarok szállni a nyeregből. Első ránézésre sportmotornak tűnhet, azonban amint a nyeregbe pattantam, rögvest rájöttem, hogy nem véletlenül kapta a GT (Grand Tourer) elnevezést.
GSX-S1000 vs GSX-S1000 GT
Néhány héttel ezelőtt a csupasz Suzuki GSX-S1000-t teszteltem, melyről a cikket itt olvashatjátok, ha lemaradtatok róla. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy miben különbözik, illetve miben nyújt többet a GT – az alapára ugyanis 700.000 Ft-tal meghaladja a naked-ét.
Mi a közös bennük?
A két motor lelke ugyanaz a GSX-R1000-es, átdolgozott erőforrás. A sportosság tehát a vérében van, a 152 lóerő és 106 Nm bőven elegendő, bármilyen tervünk is lenne vele. Szintén ugyanaz a három motormód kapott helyet a két ezresben: A – B – C beállítások közül választhatunk az időjárásnak, tudásunknak illetve kedvünknek megfelelően. A maximális teljesítményt mindegyik esetben megkapjuk, a különbség a gázreakcióban illetve a nyomaték intenzitásában rejlik. A GT-n is öt fokozatban állítható, illetve kikapcsolható a kipörgésgátló, és a mindkét irányban működő gyorsváltó még mindig lenyűgöző… Ugyanazokat a jól bevált fékeket és futóművet kapta, ezek teszik utunkat élvezetessé és egyben biztonságossá. Az alapvető tulajdonságaik megegyeznek tehát.
Miben térnek el egymástól?
Ez a lista meglehetősen hosszúra nyúlik és igazán érdekes is.
A legszembeötlőbb különbség természetesen az idomzat, mely már messziről, első ránézésre is figyelemfelkeltő, tekintélyt parancsoló és sportos kinézetet biztosít.
A testtartás, az ergonómia elképesztő, szó szerint a világból is ki lehet gurulni vele. Néhány centivel még szélesebb a kormánya, így hosszú távon is elfáradás nélkül, nagyon könnyen irányítható, elég éppen egy pici mozdulat, és már kanyarodunk is. Utasunk is komfortosan érezheti magát, hála a nagyobb méretű, puha ülésnek és a kapaszkodóknak.
Ahhoz, hogy távolabbi helyekre, túrákra eljussunk, néha elkerülhetetlen az autópályák használata – ilyenkor lehet iszonyú hasznos a sebességtartó automatika, a tempomat – bármit megadtam volna érte múlt héten, amikor is több száz kilométert kellett végig motoroznom unalmas autópályán…
A kijelzője is összetettebb, mint a nakedé: rengeteg funkciót tartalmaz, annyi gomb és funkció található rajta, hogy kellett a három nap nekem ahhoz, hogy minden apró részletét felfedezzem, megtanuljam. Jó túramotorhoz híven lehetőségünk van arra, hogy telefonunkat rácsatlakoztassuk a kijelzőre: ehhez mindössze a mySpin alkalmazást kell letöltenünk, és már használhatjuk is például a navigációt, bármilyen okostelefonunk is van. Olyasvalakinek, akinek nincs a térkép a fejében, és kilométerenként azon gondolkodik, merre is kéne továbbmenni, hatalmas segítséget nyújt ez a megoldás.
Tovább növeli a komfortunkat az, hogy a két oldaldoboz helye gyárilag kialakításra került a motoron – így végképp tökéletes útitársunk lesz ez a kétkerekű. Akár utassal, akár egyedül túrázunk, biztosak lehetünk benne, hogy kényelmesen fogunk utazni, cuccaink is el fognak férni. Igaz, az alapárban nincsen benne a két oldalsó koffer, azonban ezek nélkül is esztétikus, szemet gyönyörködtető a motor.
Talán a tükrök menet közbeni beállítása jelentette a legnagyobb kihívást, ugyanis olyan messze vannak, hogy csak nyújtózkodva tudtam elérni őket. Nyilván, ha indulás előtt eszébe jut az embernek, akkor ez nem probléma. Illetve valószínű, hogy amennyiben rajtunk kívül senki sem vezeti a motort, akkor állítgatásra sem lesz szükség..
Mélyvíz: pályanap Kakucson
Mivel éppen egy vezetéstechnikai tréningre volt időpontom (csak ajánlani tudom mind a pályamotoros képzéseket, mind a közúti “bójakerülgetős” oktatásokat!), amikor a GSX-S1000 GT nálam volt, gondoltam megragadom az alkalmat, és megyek néhány kört Kakucson az ezres bestiával is. Nem a természetes lelőhelye ennek a motornak egy ilyen pici, kanyargós, lassú tempójú versenypálya, azonban tökéletesen helyt állt az ezres itt is. Elsőre volt bennem kis izgalom ugyan, de alig néhány kör után összecsiszolódtunk a motorral, és nem sokkal lassabb körökre voltam képes a nyergében, mintha a saját naked motorommal mentem volna. Hozzá kell tenni, hogy nem a motor tudása volt a szűk keresztmetszet…
Ennek bebizonyításában Bódis Richárd, magyar bajnok motorversenyző, oktató (köszönöm Ricsi a rengeteg jó tanácsot, és hogy megmutattad, hogy is kéne ezt csinálni!) volt segítségemre. Igen, a motor képes arra, hogy könyökünkön forduljunk vele – már csak nekem kell rengeteget fejlődni mindehhez.
Sokat elárul a GT-ről, hogy Ricsi fülig érő szájjal szállt le róla, és alig akarta visszaadni a motort. Meglepve tapasztalta, hogy mennyire jó ez a motor – nagy bók ez a Suzukinak! 🙂
Végezetül
Sose gondoltam volna, hogy egy ezres sport-túra motor lesz az, ami legjobban a szívemhez nő. Ha most kérdeznétek: egészen biztosan a Suzuki GSX-S1000 GT-t választanám hű társamnak. Tökéletes kényelme illetve kezelhetősége miatt nemcsak hosszú túrán vagy a városban, hanem versenypályán is megállja a helyét. A kérdés csak az marad, hogy mikor ülhetek vissza rá…
Ági
