A Honda Monkey története jócskán visszanyúlik az előző évszázadba, az első példányokat ugyanis 1961-ben gyártották. Ezeket még a japán vidámparkokban szórakozó gyermekek számára készítették. 1964-ben kezdődött meg a tömeggyártás, ekkor már a az európai piac, valamint a felnőttek voltak a célkeresztben. Ez a modell, mely a Z100 elnevezést kapta (Z szériának is hívják egyébiránt a Honda ezen minimotorjait), még csak 49 köbcentis erőforrással rendelkezett. Az első években ráadásul teljesen merev vázas volt, se elöl – se hátul nem volt rajta rugózás. Maga a “Monkey” elnevezés abból fakadt, hogy az emberek úgy néztek ki ezeken az icipici motorokon, mintha majmok lettek volna. Ha kíváncsiak vagytok, hogy Ádám mihez hasonlította ezt a kismotort, kattintsatok ide!
A régi idők emlékére úgy gondolták a japánok, hogy 2019-től ismét forgalomba helyezik ezt a miniatűrt. Céljuk ezzel a kétkerekűvel minden kétséget kizáróan az lehetett, hogy egy üzemanyagtakarékos, könnyű, pici, agilis, a városi forgalmon könnyen átjutó motort hozzanak létre, ami mindemellett vigyort csal mindenki arcára. Elég csak rápillantani, és akármilyen rossz napunk is van, kedvünk biztosan rögtön jobbá válik. Na de merüljünk is bele a részletekbe!
Kis motor, nagy szívvel
Az első Monkey-któl eltérően az új modellt már nagyobb, 124 köbcentis motor hajtja. Ez az egyhengeres, léghűtéses motor 9,3 lóerő csúcsteljesítményű, maximális forgatónyomatéka pedig 11 Nm. Ez éppen elegendő arra, hogy eljussunk A-ból B-e… Rendszámos motor lévén akár autópályára is felmehetnénk vele – de ezt őszintén, nem ajánlom. Nagyjából 100 km/h ugyanis a maximum, amit ki lehet hozni a kis majomból. Könnyű súlyomnak is köszönhetően ennél nagyobb sebességet is sikerült elérni, bár ehhez a lejtő és a szélárnyék segítségét is igénybe vettem. A képzeletbeli plexi mögé is bebújva 110 km/h-t mutatott így a kijelző. Végre egy motor, aminek hazánkban is legálisan tesztelhettük a végsebességét!
Öt sebességes váltóval szerelték a Monkey-t. Az első illetve a második fokozat iszonyú rövid, szinte másodpercenként kell váltani, hogy ne tiltson a motor. Erre rá kell érezni, hiszen fordulatszámmérőt nem találhatunk a kijelzőn. Néhány kilométer után azért sikerült ezzel is megbarátkozni, illetve az agyamat átállítani, hogy nem jó ötlet előzés előtt visszakapcsolni egy-két fokozatot, mert könnyen meglepetés érhet…
A kis hengerűrtartamnak és a csekély teljesítménynek van viszont jócskán előnye is. Több száz kilométert tettem meg a Monkey-val lakott területen kívül, főutakon. Maximális sebességgel és fordulaton közlekedve, a gázkart koppig tekerve is mindössze másfél literes átlagfogyasztás jött ki. Ez már szinte hihetetlen! 5,6 literes tankjával így bőven több, mint 300 kilométert megtehetünk. Még szemléletesebben mondhatjuk akár azt is, hogy egy doboz cigi árából majdnem Bécsig is eljuthatunk… Ez már nem semmi, ugye?
Természetesen a Honda Monkey-n is ABS-sel szerelt első fékkel találkozhatunk. Ezt a pici súlyt (104 kg) egyébként a fékek teljesen jól megfogják, a fékhatásra abszolút nem tudtam panaszkodni. A fordított első villákat, illetve a hátsó rugóstagokat sem tudtam kritikával illetni. A futóműve lágy, de én a könnyű súlyommal ennek nagyon örültem, mert szinte meg sem éreztem az úthibákat, nem ütött és nem is pattogott. Nemcsak városban és lakott területen kívüli aszfaltcsíkon állt helyt, hanem terepen is!
A ballonos, bütykös gumik ugyanis már elsőre is arra csábítottak, hogy próbáljam ki a Monkey-t terepen is. Nyilván, nem egy terepmotor, viszont csekély súlya miatt egy másodpercnyi félelmem sem volt vele murvás, kavicsos vagy akár enyhén homokos utakon. Könnyű irányíthatóságról tett tanúbizonyságot, és a 12 col átmérőjű kerekek sem hátráltatták utamat. Ti is megnézhetitek, milyen kihívásokat állítottam a kis Majom elé.
Modernitás ötvözve a hagyománnyal
A modern technológia bőven megjelenik a Honda Monkey-n. Az utóbbi időben ugyanis jócskán átalakult ez a kis motor – a játékossága, vidámsága azért a régi maradt. A kis kör alakú kijelzőn a gyújtás ráadásakor rögtön egy pislogó szempár fogad minket, ahogy azt videónkban is láthatjátok – mint egy igazi kismajom! Már az első pillanatban örömünket lelhetjük tehát a Monkey-ban.
A legfontosabb információkat leolvashatjuk egyébként a teljesen digitális LCD kijelzőről. Sötétben nem túl világos, nem vakít, és nappali fényben is jól látható. Én csak a fordulatszámmérőt hiányoltam róla kicsit, de ez is csak eleinte okozott egy-két kellemetlen pillanatot.
Nem parkolhatunk mindig védett helyen, saját garázsban… Egy ilyen pici és könnyű motort pedig muszáj lopásvédelemmel ellátni, vagy legalábbis minden tőlünk telhetőt megtenni annak érdekében, hogy nehogy rossz kezekbe kerüljön. Ebben segítségünkre voltak a Honda emberei is, ugyanis riasztót is kapunk a Monkey-hoz.
„Az egész motor egy nagy ülés”
Konkrétan ez volt a legelső gondolatom, amikor megláttam a Honda Monkey-t. A teszt során is az bizonyosodott be, hogy valóban, a kényelem egy fontos faktor volt a mérnökök számára a tervezés során. Hatalmas, puha ülése hosszú távon is komfortos, és a térdünk által bezárt szög is még bőven elviselhető. Amennyiben nem “hasalsz rá” a tankra annak érdekében, hogy néhány km/h-val megnöveld a motor végsebességét, akkor közel tökéletes az ergonómia.
Hátsó lábtartót nem találhatunk a Monkey-n. Hiába tehát a nagy ülés, ez a motor egyszemélyes. Ha valaki többedmagával motorozna, az a márkatárs Honda Grom-ot választhatja. Teljesítményében, illetve szinte minden alap paraméterében megegyezik egyébként a két kétkerekű.
Csomagnak nincs helye, az ülés alatt pedig még egy elsősegélycsomagot sem tudunk elhelyezni. Kénytelenek vagyunk tehát mindent egy hátizsákban magunkkal vinni. Ez arra késztet, hogy alaposan gondoljuk át, mi mindenre lesz szükségünk. Nyilván nem több napos túrára optimális a Monkey, de a megfelelő üléspozíció miatt (egyenes háttal tudunk ülni) akár nehezebb csomagot is nagyobb gond nélkül tudunk magunkkal vinni. Csak arra vigyázzunk, hogy ne lépjük túl a megengedett maximális terhelhetőséget, ami 110 kg.
Kiknek ajánljuk?
Röviden: mindenkinek. Mindenkinek, aki egy kis vidámságra vágyik, vagy szeretne a városban hipp-hopp odaérni bárhová, mindezt iszonyú alacsony költséggel.
Kezdőknek, illetve nőknek is megfelelő választás lehet. Egyrészt azért, mert pehelysúlyú: menetkész tömege 104 kg. Tényleg bárki elbírja, tolni is könnyedén lehet. Mindemellett alacsony is, ülésmagassága 775 mm. Másrészt pedig lehet neki húzni, hiszen biztosan nem fog túlságosan megindulni. A nagyjából 9 lóerős teljesítmény elegendő arra, hogy eljussunk úticélunkra, viszont nem veszélyeztet minket. Bőven van időnk arra, hogy feldolgozzuk, mi történik körülöttünk.
Amennyiben nagyrészt városban használnád a motorod, akkor tudom igazán ajánlani a Hondát. A csúcsforgalomban – apró termete miatt – akármilyen erős, nagy motorunk is lehet, a Monkey meg fogja enni reggelire. A hatszázas CBR-rel nem tudtam utolérni a Monkeyt, mert tényleg mindenhol el- és átfért, ahol egy nagyobb motor nem.
Azért azt fontos hozzátenni, hogy kell ész bőven ehhez a kismotorhoz is! Számunkra például, ezres tesztmotorok után ülve a Majomra, eleinte a túlzott optimizmus jelentett problémát. A Monkey esetében ugyanis minden manővert nagyon alaposan, előre meg kell tervezni. A kis teljesítmény velejárója az, hogy nem fogunk tudni olyan gördülékenyen előzni, mint egy hatszázas-ezres motorral. Ez nem is elvárható, csak ismételten: meg kell szokni, számolni kell vele. Amint viszont már megtanultunk lendületből közlekedni (ezzel a motorral úgy érdemes), hatalmas élménnyé vált az út.
Páratlan (kerék)páros
Ez a motor egy ikon, melyhez semmi sem fogható. Hatalmas boldogságot hoz magával…mindenképp próbáld ki, ha módodban áll! Nincs egy hozzá hasonló motor sem a piacon. Nem erős, nem gyors, de nem is akar az lenni. Ez egy vidám, gazdaságos, imádnivaló kis motor.
Háromféle színben választhatjuk a Monkey-t: banánsárga, gyöngyház kék és -piros változatban kapható. A 2022-es modell listaára 1 549 000 Ft, mely összegért több boldogsághormont kaphatunk, mint amennyi egy nagy áruházláncban fellelhető összes csokiban van.
Vetélytársakról így nem is igazán beszélhetünk… de azért megpróbáltam keresni néhány típust, amikkel egy piaci szegmensen osztozhat a Monkey. Ott van például a Benelli TNT 125 (ez közel félmillió forinttal olcsóbb egyébként), a Kawasaki Z125, vagy akár márkánál maradva, a Honda Grom. De abban biztos vagyok, hogy egyik sem fogja ugyanazt az élmény nyújtani, mint a Monkey.
Sosem gondoltam volna, hogy az összes eddigi tesztmotor közül éppen a Honda Monkey lesz az, amire a legtöbben felfigyelnek. Benzinkúton, Dunaparton, piros lámpánál… akárhová mentem, mindenhol megszólítottak és megdicsérték a kis Majmot, vagy érdeklődtek felőle, hogy mi is ez pontosan. Sosem voltam ennyire népszerű, nem álltak ennyiszer szóba velem – ülhettem én akár a legújabb ezres szörnyetegek egyikén, vagy bármin. Motoros felvonuláson is részt vettem a Monkey-val, és ott is a legnépszerűbbek közé tartoztam vele. Influenszereknek, feltűnési mániásoknak is bátran ajánlom tehát a Honda ezen kismotorját.
Ági
