A Burgman 1998-as megjelenésével egy teljesen új irányzatot nyitott meg a kétkerekűek világában. Korszakalkotó volt ugyanis a japánok azon ötlete, mely szerint kombinálták a kisebb robogók hatékonyságát, fürgeségét, kényelmét a városi forgalomban és a nagymotorok erejét, sebességét a hosszabb távú utakhoz. E kettő “hibridje” így helyt áll városon belül és kívül is. Valójában a “vár(osi) embert” azért sokkal inkább tekintjük robogónak, mint motornak, de való igaz, hogy úttörő volt a két kategória egymáshoz közelebb hozatalában.
Az első generációban a 400 köbcentis lökettérfogatú Burgman volt a legnagyobb, azonban 2002-ben kiadták a nagy testvért, a 650-es Burgman-t is. Ez utóbbi gyártásával azonban 2018-ban leálltak, így ezt a piaci szegmenst szinte teljesen meg is hagyták a Yamaha TMAX-nak.
2 999 000 Ft – ennyiért vásárolható meg a Suzuki jelenlegi kínálatában szereplő legnagyobb robogó. Akár csak ha a márkán belüli típusokat nézzük is találunk ennél olcsóbb nagymotort (SV650 például) – jogosan voltak komoly elvárásaink tehát a Burgmannal szemben a teszthét kezdetén.
Cikkemben arról olvashattok nagyrészt, hogy a város végét jelző táblát elhagyva hogyan viselkedett e kétkerekű, illetve milyen tulajdonságai tették számomra szerethetővé ezt a nagyrobogót. A nagyvárosi használatról pedig röviden mindössze annyit írnék, hogy aki a pesti kavalkádban szeretne legtöbbet motorozni, az ne a Burgmant válassza… Egy kisebb, olcsóbb robogóval (akár egy Avenis-szel) jobban járunk a dugóban, hiszen még kevesebbet fogyaszt és jóval szűkebb helyeken elfér.
Erőforrás
Frissítették ugyan (megújult többek között a légszűrőház), azonban továbbra is a megszokott egyhengeres, négyütemű 399 köbcentis erőforrással találkozhatunk ebben a Burgmanban. 31 lóerő maximális leadására képes, így A2-es jogosítvány birtokában is vezethetjük. 215 kg-os menetkész tömegét maximum csak állóhelyzetben érezzük soknak. Elinduláskor, illetve alacsony- vagy közepes sebességekről való kigyorsításkor azért elegendő ez a 31 lóerő is. Magas tempó esetén viszont ne várjunk el csodát, a nagy test olyan 80-90 km/h fölött ugyanis lomhává válik. Célszerű az előzéseket (mint egyébként minden robogó esetében) lendületből végrehajtani – itt ugyanis nem dobhatunk vissza 1-2 fokozatot erőtartalék képzéséhez.
Vegyes felhasználás mellett 4 liter körül mozog a Burgman fogyasztása – 100 km/h-s sebességgel egyenletesen haladva is például csak 3,5 litert eszik százon.a kijelző tanúsága szerint.
Kényelem
Jogos a kérdés, hogy miért is választanánk ezt a robogót (vagy egyáltalán bármilyen robogót) ha ugyanannyi pénzért nagymotort is vehetünk… erre a legfőbb magyarázat nem más, mint a kényelem. A Burgman-on lévő komfort pedig semmi máshoz nem hasonlítható.
Ülés, valamint üléspozíció
Mint ahogy a nappalinkban lévő kanapén, így a Burgman-on is simán el lehet tölteni hosszú órákat, maximális kényelemben. Mindamellett, hogy hatalmas nagy ülésünk van, még a deréktámasz is állítható, helyzete személyre szabható. Relatív alacsonyan helyezkedik el e mellett az ülés, egész pontosan 755 mm magasan, ami annyit tesz, hogy az alacsonyabbaknak sem fog a talajfogás problémát okozni.
Robogóra jellemző a felvett testhelyzetünk is. Kezeink a Burgman széles kormányán, valamint a lábaink helyzete is tökéletes, nem lehet belekötni. Két óra elteltével is ugyanolyan fitten szálltam le a motorról, mint ahogy felültem rá. Az első taposók szintén megkönnyítik az utazást, “elhelyezkedést” a motoron – elzsibbadni, nagy eséllyel nem fogunk.
Tárolóhely
Jó robogóhoz híven a Burgonya esetében is hatalmas csomagtérrel találkozhatunk az ülés alatt. 40 liternyi helyet tölthetünk meg kedvünk szerint. De hogy ez mennyi is? Egy zárt bukó mellé bőven férnek még dolgok – bár sajnos két zárt bukó tárolására már nem elegendő a hely.
Cserébe jobb illetve bal oldalon is találhatunk “kesztyűtartókat”, melyek zárhatóak. Az előbbiben ráadásul 12V-os csatlakozó is helyt kapott, hogy menet közben tudjuk (például) telefonunkat tölteni.
Szélvédelem
A plexi magassága, illetve helyzete nem állítható sajnos, ennek ellenére a szélvédelem pozitív csalódás volt számomra. Míg például tavaly a TMAX-on folyton állítgatnom kellett a plexi magasságát (igaz, azon menet közben is megtehettem ezt) mert sehogy sem volt tökéletes, addig a Burgmanon lévő plexi helyzete mind lassú, mind gyors sebességnél pont jó volt. Nem korlátozott a kilátásban és nem rángatta a szél a fejemet. Sőt, az sem zavart, hogy egyik este a hazafelé vezető utamon több, mint egy órát jöttem felhajtott plexivel (így jár az, aki elfelejti lecserélni a plexijét víztisztára) – egy bogár sem repült bele a szemembe – úgyhogy a plexi jól végezte a dolgát. Én mindenképp csillagos ötöst adnék a Burgman szélvédelmének.
Időzve egy kicsit a szél témakörénél azt viszont érdemes tudni, hogy a robogó hatalmas felületeibe nagyon könnyen belekap a szél – már ha kicsi légmozgás is van, azonnal halmozottan érezni fogjuk a motoron. Vagy akár ha elmegyünk egy kamion mellett az autópályán, szépen odébbrak minket a huzat.
Utasként
Megtaláltam az első olyan tesztmotort, amin szerettem utaskodni… és ez hatalmas szó! Végre őszintén ajánlhatok egy kétkerekűt olyanoknak, akik többedmagukkal utaznának. Egyrészt hatalmas és puha a hátsó ülés is, ráadásul egy kis ívelés is van benne, mely az utas derekának támasztására szolgál. Mivel jócskán magasabban ülünk hátul mint a vezető, így előrefelé sem korlátozza semmi a kilátásunkat, viszont a nagy plexi a szelet még az utas elől is védi valamennyire. A finom gázreakciónak, illetve a nem túl nagy erőnek köszönhetően pedig kezdő utaskodóként sem fejeltem le soha a vezetőt, vagy éreztem volna, hogy külön életet élek a motor dinamikájától. Hatalmas kapaszkodót találunk a Burgmanon, mely szintén éppen kézre esik. Amennyiben extraként vásároltok háttámlás hátsó dobozt a motorhoz, akkor meg végképp semmi panaszt nem fogadhatunk el a hátul utazótól.
Biztonság
A kényelemről már lassan egy regényt írtam, de ne feledkezzünk meg a biztonságról sem, hiszen a Suzuki sem tette ezt. A minden új motorban kötelező ABS mellett a Burgmanon már kipörgésgátlót is találhatunk.
Az utóbbi évek Burgman-ja ráadásul már nem 14, hanem 15 colos kerekeket kapott előre, mely a kényelem mellett a biztonságunkat is növeli. Kicsit kevésbé kell a “remek” minőségű magyar utakon a kátyúk, illetve egyéb úthibák miatt aggódunk.
Amit azonban én mindenképpen kiemelnék, az a lámpák (mind elöl és hátul is). A farrésze (szubjektív vélemény ugyan, de) nagyon dögösre sikerült. E mellett a LED-es hátsó lámpákat illetve a házméretű indexeket biztosan mindenki észre fogja venni. A sötétben való közlekedésünket pedig az első lámpák könnyítik meg. Szinte szó szerint mondhatom, hogy nappallá varázsolták az első fényszórók (már a tompított fény használatakor is mind a kettő első lámpánk világít) az éjszakát. Jobban láttam, mintha a saját autómmal jöttem volna haza. 90-100 km/h-s tempónál is teljes biztonságban éreztem magam, tudtam, hogy bőven látok magam előtt annyi területet, mint amekkora a fékutam lenne egy esetleges vészhelyzet esetén.
Modernitás
A Burgman egyéb nagyrobogókhoz hasonlítva fapadosnak mondható a személyre szabhatóság szempontjából. Nincsenek különböző módok (sport mód vagy ilyenek), nincs tempomat vagy állítható plexi (ha lenne, nyilván nem is ennyibe kerülne). Markolatfűtést, dobozt egyébként a vásárló kérhet felárért. A Suzuki nagyrobogójára okostelefont csatlakoztatni, navigációt indítani rajta sajnos nem lehet.
Kijelzője is hagyományos, a számlapokra nézve már-már olyan érzésünk lehet, mintha autóban ülnénk. Az analóg, kör alakú fordulatszám- illetve sebességmérő között egy digitális (nem színes) rész található, melyről minden információt könnyen leolvashatunk a külső hőmérséklettől elkezdve a hűtőfolyadék-hőmérsékletén át a pontos időig. Személyes kedvencem a kis zöld ECO felirat és levél volt – ezt jutalmul kapjuk abban az esetben, ha üzemanyag-takarékosan motorozunk.
Vetélytársak
A nagyrobogók piacára tekintve nem feltétlen ugyanazt a tendenciát láthatjuk, mint a nagymotoroknál. Egyre-másra szüntetik meg a gyárak a típusokat (mára ugye a Burgmanból is a 400-as a legnagyobb). A Yamaha X-MAX 300, a BMW C 400 X és a Honda ADV 350 mondhatók talán a Burgman legfőbb vetélytársainak. A Burgman méreteit nézve, hosszában és széltében is mindnél nagyobb. Míg az ADV350 csomagtartójába az ülés alá elfér két zárt sisak is, és az ára (és a súlya is) kedvezőbb, addig a mérleg másik oldalán a Burgman kényelme áll.
A többi nagyrobogónál a Burgman lehet kevesebbet tud, kevesebb extrával, elektronikával van felszerelve… de a választás úgyis a vásárló preferenciáitól függ. Ha komfortosan utaznánk utassal vagy egyedül, és ez az elsődleges szempont, akkor a helyes választás nagy eséllyel a Burgman lesz.
A Burgman egy szóval: praktikus
Összefoglalni a Suzuki Burgmanról eddig leírtakat nagyjából úgy tudnám, hogy a pénzünkért egy nagy rakás kényelmet kapunk. Komfortos az ülés, az üléspozíció, és egy adag idegeskedéstől is megmentjük magunkat a nyergében, hiszen viszonylag olcsón és gyorsan juthatunk el úticélunkra. Városban is megfelelő közlekedési eszköz (bár nagy termete miatt ott a kis “futár-”robogók lehagynák), de azon kívül érve sem ütközünk problémába. A forgalmat nem mi tartjuk fel vele, hanem inkább minket tartanak fel a lassabb autósok. Eshet az eső, lehet sötét – mi gyorsan, komfortosan és biztonságosan érhetünk célba. És egy robogónál ezek a legfontosabbak, nem a vezetési élmény. Akinek az út maga a fontos és nem a cél, annak pedig úgyis ott áll a garázsban még minimum egy motor.
Ági
