Soha nem volt kapcsolódásom a Fiat Pandához, egy kivétellel. Az egész középiskolai osztályom által utált fizika tanár egy régi, klasszik, fehér színű Pandával járt be. A cselekmény már elévült, de egyszer megemeltük páran és keresztbe fordítottuk a parkolóban. Ilyenek ezek a gyerekek….
Az első szériát 1980 és 2003 között gyártották az olaszok, több, mint 4 millió példány kelt el belőle. Millió változata készült, az összkerekest is imádták a tulajok, hiszen egy könnyű autóról beszélünk, majdnem bármilyen hegyen felment. A második generáció 2003 és 2011 között készült a lengyelországi Tychyben (ami ma Stellantis-gyár), ebből ma is rengeteg látni az olasz utakon. Egyszer megpróbáltam megszámolni, de arra a következtetésre jutottam, hogy az egy főre jutó Pandák száma Olaszországban kettő. Feleannyi idő alatt feleannyi készült belőle, kicsit kétmillió felett állt meg a számláló. A 2013-tól gyártott harmadik generáció a második dizájnját követte, miközben az előd is gyártásban maradt, a 319-es modellkódú új pedig ismét Olaszországban készült. És a legújabb, tesztünk tárgyát képező, már Peugeot-alapokat használó Grande Panda mellett megmarad az előző is, Pandina néven.
2024 tavaszán jelentette be a Fiat, hogy jön az új Panda, ami jóval játékosabb, vidámabb valami lesz az elődeinél és minden erejével a legelső Pandát próbálja majd megidézni modern köntösben. Ez sikerült is, a májusi magyarországi sajtóbemutatóra elhoztak egy veteránt, hogy mi is átszellemüljünk.
A kocka
Ahogy a testvérei, a Grande Panda is a Stellantis-konszern Smart Car Platformjára épül. Ennek ellenére sikerült neki saját arcot rajzolni, nem látszik a közeli rokonság. Szinte az egész autót vonalzóval rajzolták, ez jót tesz a kilátásnak. Az egészben a legjobb viszont a rengeteg geg és elrejtett utalás, amivel teleszórták a karosszériát.
A műanyag sárvédő íveken elhelyezték a régi, négyvonalas Fiat-logót, ami visszaköszön hűtőnyíláson és a hátsó lökhárítón is. A C-oszlopba 3D-s mintát nyomtak, ha az egyik oldalról nézem a Fiat szót látom, a másik oldalról szintén a régi logó tűnik elő.
A Panda felirat is több helyen visszaköszön, nem csak a csomagtérajtón. Belenyomták az oldalajtókba és a tetősínre is felírták. Számomra mégis a legjobban a csomagtérajtó belső felébe, a pótféklámpa fedelére nyomott CIAO! felirat tetszett. Megpróbáltam mindet lefényképezni, a galériában megtaláljátok őket!
Az első menetfények X betűt formáznak, a hátsó lámpák, igaz, kissé összenyomva, szintén. A hűtőrács alsó része szépen össze lett folyatva a karosszériával. A felnik szintén X formájúak, elég látványos elemei az autónak, ezek a La Prima felszereltséghez tartoznak. A Fronteranál már látott lemezfelnik is rendelhetőek a Grande Pandához. A hasmagasság nincs akkora, mint az ősnél, de a 4×4-es változatra ígéretet kaptunk, ez 2026-ban érkezik. Az övvonal szinte teljesen vízszintes, ezért a hátul ülők is elég jól ki fognak látni az autóból.
A hátsó ajtó többszörösen tagolt, szinte teljesen függőleges, a hátsó szélvédő nem túl nagy, így jobb, ha a kamerára és a tükrökre hagyatkozunk. Az oldalajtókkal ellentétben a csomagtérajtóba a FIAT feliratot nyomták.
Színeket illetően egy árnyalatot biztosan nem lehet választani: a szürkét. Az érdekesebb színek (égkék, zöldesszürke, rézbarna, sárga) az olasz tájakat hivatottak elhozni. Emellett a Grande Panda még elérhető feketében, fagyi fehérben és feketében.
Külső méreteit tekintve a Panda tényleg Grande, az elődhöz képest 30 centivel hosszabb, az ősre már 65 centit ver, 1 centi híján eléri a 4 métert. Szélessége 1,76 méter, magassága tetősínes változatban 1,62 méter. Tengelytávolsága 2,54 méter, nem egy sztreccslimo.
Belül is játékos
A belteret tekintve sem fogyott el a lendület, ha vidámságról vagy múltidézésről van szó. A kockás mintás ülések az ős-Pandát idézik, a műszerfal kerete a kisautóval a torinói Lingotto gyár tetejére épített tesztpályáját elevenítik fel. A műszerfal betétei az újrahasznosítás jegyében bambuszból készültek, a felső tárolórekeszt Bambox-nak nevezték el. A tejesdobozokat is elkezdte reciklálni a Fiat, ezek a kék színű ajtóborításokba lettek beledolgozva. Emiatt, hasonlóan a villany KIA-khoz, kifejezetten kopogós, könnyen karcolódó felületet kapunk.
A kezelőszervek, a klímakonzol, a szögegyszerű műszeregység és infotaiment kijelzője a közös Stellantis-polcról származik. A középkonzol kapott egy telefontöltőt, a váltó környékét nyakon öntötték zongoralakkal, melynek kerete szintén a tesztpályára utal. Az infotaiment nem minden esetben volt a helyzet magaslatán, utolsó nap eldobta az iPhone-t és soha többet nem volt hajlandó a telefon tükrözésére.
Felszereltségében a La Prima a csúcs, a tesztautónk is ezzel a csomaggal gurult ki a gyárból. Az olcsóság itt is jelszó volt, így nem kapunk egy nyolcoldalas felszereltség listát. A tempomat nem adaptív, a belső tükör viszont sötétedik. Az ablaktörlő esőérzékelős, a kézifék automata. A táblafelismerő egy hosszú gombnyomással elnémítható. A középső kartámasz és a minőségibb kormány is ehhez a csomaghoz tartozik. Ezt egészíti ki a Téli csomag 130.000 Ft-ért, ez tartalmazza a fűthető kormányt, a nem túl acélos ülésfűtést és fűthető szélvédőt.
Az ülések 40/60 arányban dönthetők, a csomagtartó 412 literes. Az első ülések egybefejtámlások, vállban a magasabbaknak már nem igazán kényelmes. Hátul a lábtér a többi B-kategóriás Stellantis-típushoz hasonlóan nem túl acélos. Városi utakat, egy Budapest-Balatont be lehet vállalni vele.
Motor, vezetés
Mikor kijöttek az első hírek és sajtófotók, én is úgy voltam vele, hogy na, tényleg egy vidám autó, ami feldobja az utcaképet, főleg abban a plakátokon is mutogatott sárga színben. Hoz egy kis boldogságot, egy mosolyt annak is, csak ránéz, nem tulajdonolja. Ez a gondolatom az autó beindításáig meg is maradt, a második nap viszont teljesen szertefoszlott és először mondtam azt Csabinak, a főszerkesztőnknek: inkább az elektromos.
A Grande Panda Hybrid motorja a már Jeep-ből, Fronterából, innen-onnan ismert erős mild-hybrid hajtáslánc, jelen helyzetben 110 lóerővel, az 1.2-es, háromhengeres, turbós, idéntől láncos belsőégésűvel, és a váltó házába épített 28 lóerős villanymotorral. A váltó itt is a hatsebességes, duplakuplungos egység.
Ez is rángat a belsőégésűvel való és a villannyal hajtás között, ez már nem lep meg. Az már igen, hogy a hét napból ötön bedobta a Check Engine-t. Volt ilyen a Ssangyong Tivoli-val, de az 60 km után elmúlt, kijött az X1-es BMW-nél, de itt minden délután megjelent és leállításig nem is tűnt el. Ez egy dolog lett volna, hiszen az autó nem állt meg. Viszont a Check Engine megjelenésétől kezdve nem állította le a benzinmotort. Ha leállítottam, újraindítottam, akkor elmúlt, másnap megint előjött. Tudott volna jól fogyasztani a pesti dugó és novemberi hűvös idő ellenére, de ennek ezzel lőttek is. Így 7 liter körül evett a Grande Panda.
Futóműben is érezhető az olcsóság, de alapvetően teljesen korrekt az elöl McPherson, hátul csatolt lengőkaros megoldás. Az elektromosat még nem vezettem, az eddigi tapasztalatokból kiindulva az a 2-300 kilós plusz súly nem szokott sok jót jelenteni vezethetőségben, jóval könnyedebb a hibrid kivitel, de megelőlegezem neki a jóságot, hiszen platform-váltás történt a tavalyi évben. A kormányzás szintetikus, visszajelzés nem sok van. A régi Fiatokból megszokott City-gomb itt már természetesen nincs, így is agyon van szervózva, és a menetmód-választó innen is eltűnt, mint az aranyóra, akár csak a Fronterából.
Összegzés
Aki esetleg régi Pandából ülne át, annak nagy változás lesz az új Grande Panda, mindent újra kell tanulnia. Aki eddig is szemezett a Stellantis kis autóival és végül a Pandára voksol, az pedig egy tényleg egy bohókás autóban élheti a mindennapjait. Ha csak városi szaladgálósról van szó, akkor az elektromos jobb választás lehet, ha néha azért elhagynánk a megyét, akkor a mild hybrid-automata kivitel vagy a 100 lóerős kézi váltós közül lehet választani, szintén az 1.2-es motorral.
Tesztautónk a La Prima felszereltséggel, a 200.000 Ft-os Rézbarna fényezéssel és a 130.000 Ft Téli csomaggal is 80.000 Ft-al a tízmilliós határ alatt marad, egész pontosan 9.920.000 Ft-ot kóstál a konfigurátor szerint. Az ára nem rossz, legnagyobb ellenfelei a saját testvérei. A B-SUV szegmens elég telített, itt játszik a kicsivel drágább Toyota Yaris Cross, a már kissé túlhordott Vitara is, a Volkswagen-konszern a T-Cross-al, tehát a kedves vevőnek van miből válogatnia. A Grande Pandán viszont tényleg érződik a dolce vita, amivel egy kis vidámságot csempész a szürke mindennapokba.
További képekért KATT a galériára!
