Tini koromban konkrétan oda meg vissza voltam a kettes Ford Focus ST-ért és RS-ért. Minden tesztet elolvastam róluk, ha utcán láttam, rohantam, hogy le tudjam fotózni. Az ST, már csak árából adódóan is kicsit gyakoribb látvány az utakon, nagy többsége narancssárga, így messziről is felismerhetőek. Ha akkor azt mondja nekem valaki, hogy én írhatom meg az egyik legjobb hot hatch nekrológját, hát nem tudom, hogy sírtam volna vagy kiröhögtem volna az illetőt. Végül mégis így adódott, egyik nap elhoztam az autót, másnap a Ford bejelentette, hogy nem lehet többet Focus ST-t rendelni, csak a készlet erejéig kapható az autó. A polgári változatok sem kerülhetik el a végzetüket, novemberig gyártja őket a márka a saarlouis-i üzemben.
Milyen színű az Isten? Azúrkék.
A Focus ST búcsúszériájának egyik nagy lövése a különleges azúrkék fényezés. Millió közül is fel lehet ismerni, hasonlóan a kettes Focus ST narancssárgájához. Emellé tették a teljesen fekete 19-es felniket, melyeken Pirelli P Zero Corsa gumik feszülnek. Mögé pedig elöl négydugattyús Brembo fékek kerültek, hogy a csapatás ne a szalagkorláton érjen véget. Nem tudom, hogy már az akusztikus kopásjelzőt hallottam vagy ez ilyen, de a féknek volt egy nyikorgó hangja a teszthét alatt, ami a versenyautónál elmegy, de itt kissé furán éreztem magam tőle.
Rambo fék, Rikárdó ülés, Hullámkarton hifi, Aprókavics kipufogó
A fekete felnikre rímel a fekete tető, a tetőspoiler és a tükörházak is. Érdekes részlet, de sehol nincs Focus felirat az autón, csak az ST piroslik, elöl és hátul is. A háromajtós autók szinte kihaltak, a Focus ST is ötajtós, szerencsére. A negyedik generációra kiküszöbölték az MKIII-as Focus hibáját, a kis lábteret, itt már újból jól elférni.
A kinézetről még csak annyit, hogy otthon pont egy járműshow volt, de tudjuk: egy rendes autóstalálkozón a parkoló is jól néz ki. Rengetegen nyálazták körbe az autót, gyerekek, felnőttek egyaránt. A kipufogó hangnyomás mérésen a V8-as amcsi vasakkal nem vette volna fel a versenyt, de nem lett volna miért szégyenkeznie.
Belül is hot hatch
A Focus ST belül is folytatja azt, amit kívül kezdett. Sportos, egybefejtámlás, combtámaszos, rendes oldaltámasszal ellátott ülések, jó fogású, kék varrással díszített sportkormány fogad minket. A leglényegesebb gomb rajta a piros S betű. A műszerfalon millió adatot ki tudunk hozni a hőmérsékletekről és mindenről, ami a gyorsan menéshez kell. Anyaghasználatban természetesen fentebb áll az ST, mint a normál utcai Focusok.
Fentebb már említettem, sportautó létére egész tágas a Focus ST és a csomagtartó is tisztességes 358 liter. A precízen kapcsolható váltó gombja fém, a kézifék viszont automatikus, így bizonyos játékmódok kiesnek, bár elsőkerék-hajtásnál olyan nagy veszteség nem ér minket.
Sportos, jól támasztó üléseket kapott a Focus ST
Utolsó tánc
Nem is akarom sokáig húzni az autó bemutatását, hiszen az csak másodlagos ahhoz képest, hogy milyen mosolyt tud csalni az ember arcára, mikor végre eljut a Mátrába, egy olyan autóval, amit oda találtak ki. Elhagytam Gyöngyöst, felvettem az sofőrkesztyűmet, a kormány S betűjével Sport módba kapcsoltam, egy Ford Ranger Raptor-ostól kaptam egy elismerő bólintást és utoljára táncba vittem a legendát. Sokkal bátrabb voltam vele, mint a Mustanggal, a 280 lóerő, a 420 Nm az első kerekeken nem tudott annyira megijeszteni, az autó pedig jó 3-400 kilóval könnyebb.
A 2.3-as EcoBoost sosem akar kifogyni a kraftból
Fent a hegyen minden összeáll. A kuplung kemény, de még vállalható a mindennapokban is, a váltó pedig egyszerűen mese. Pontosan, rövid úton jár, a nagy könyvben ő az illusztráció a jó kézi váltó mellett. Tökéletes az összhang közte és a négyhengeres 2.3-as EcoBoost motor között, aminek mindig van ereje, sosem kapkod levegőért. Nincs hibrid hókusz-pókusz, 1800-tól a nyomaték nagy része megvan, 3000 felett az összes a kezünkbe kerül.
A kézi váltó egyszerűen mese
A KW futómű állítható, de ezzel nem próbálkoztam meg, hiába volt ott a szett a csomagtartóban, jobbnak láttam nem bolygatni. Természetesen kemény a cucc, bár azért valamennyi csillapítás maradt benne. A 235 széles kerekek ellenére nyomvályús úton fogni kell a kormányt rendesen, képes megvezetni az autót. Jó úton viszont olyan szépen betámaszt, hogy könnybe lábad az ember szeme. Autópályán egy audista húzta rám a kormányt a semmiből, gondolom, a tükör csak dísznek van, a legkisebb billenés nélkül sikerült elkerülni az ütközést, és volt is hova kihúzni az autót. Nem sokáig láttam a tükörben a sügért…
A szerszám az állítható KW-futóműhöz
Sport módban tényleg nem nagyon kérdez az autó, azonnal reagál, gázelvételkor durrog, pukkan, az egész olyan rallyautós, de hát kinél másnál lenne olyan, ha nem a Fordnál? Visszaváltáskor a számítógép négyezren tartja a fordulatot, folyamatosan üvölt az autó. A Brembok fognak ahogy kell, mikor visszaültem a saját autómba, azt hittem meg sem állok a lámpánál. A már-már semi slickre hajazó gumik úgy verik fel a kavicsot, mintha tényleg versenyautóban ülnénk, imádnivaló az egész.
Irodának megteszi
Ja, a fogyasztás 11 liter, csak így lábjegyzetben, mert nem ez a fontos, hanem ahogy a művelt amerikai mondja: smiles per gallon. Kihozza az emberből a matchboxot tologató gyereket.
Szomorú búcsú
Mivel az autó már csak készletről rendelhető, nagyon nem akarok belemenni a matekba, se a konkurenciába. Inkább kesergek egy sort, hiszen mostanáig a Golf GTI-n kívül már csak a Focus ST maradt a placcon, pláne, hogy az N-szériás autókat tavaly beszántotta a Hyundai az Unióban.
Durrog, csattog, pukkan
Persze, tudnak jók lenni a hibrid és villanyautók, magam is hibridet használok, de az, hogy egy ilyen kategóriát el kell temetnünk a folyamatosan szigorodó normák miatt, számomra elfogadhatatlan. Igaz, hogy ezek a hot hach-ek sem az átlagember pénztárcájának voltak kitalálva, de legalább megadták a rajongás lehetőségét és az adott gyártó is megmutathatta, mit tudnak a mérnökei, amikor szinte szabad kezet kapnak.
Viszlát Sport Technologies!
A legdurvább az egészben viszont az, hogy jelen esetben már az alapot adó típusnak is harangoztak. Jó vezetni a Kugát, hogyne, de amikor haverod varas MK1-es Focusában is érzed, hogy van benne élet, akkor nem a SUV-ba fogsz vágyni.
Az utókornak a megkímélt példányokon kívül már csak a modellautók maradnak…
Kicsit olyan az egész, mikor a kedvenc bandád utolsó koncertjére mész el. Black Sabbath-osok ezt most igazán átérezhetik (R.I.P. Ozzy!) Tudod, hogy nincs tovább. Imádtam minden percét, könnyes a búcsú. Köszi ezt a 26 évet, és köszi a bugit!
További képekért KATT a galériára!
