A KIA legkisebb crossovere, a Stonic, most, 2025-re a legrégebbi modell lett a koreai gyártó palettáján. 2017-ben mutatták be a Rio alapjain, és már a faceliftes változat is 4 éves. Ennek ellenére a KIA hisz az autóban, a 2025-ös EURO 7-es környezetvédelmi norma sem tudta kisöpörni a kínálatból. A Stonic három felszereltséggel és kétféle motorral kapható. A gyengébbik motor az 1200 köbcentis, négyhengeres 79 lóerős szívóbenzines, az erősebbik az egyliteres, 100 lovas háromhengeres turbóbenzines. Mi az utóbbit próbáltuk a fullos GT-Line kivitelben.
Külső
A Stonic külső formaterve még a 2010-es évek elején megismert KIA-vonalat hordja magán. A ráncfelvarrással picit vadabb arcot kapott, de ez csak a látszat. A lámpák belső felosztása is változott, az egyvonalas nappali menetfényt kettéosztották. A ködlámpa az autó sarkaiból a lökhárító aljába került.
Az autó méretei hozzák a B-SUV kategória átlagát. A hossza 4,14 méter, tükrökkel együtt 1,76 méter széles és egy 1,52 méter a magassága. A tengelytávolság 2,58 méter, ami ránézésre kicsinek tűnhet, de ültünk benne négyen és kényelmesen elfértünk. Az autó magasabbnak tűnik, mint amilyen, a fekete műanyag betét az ajtó alján elég erősen megtéveszti a szemet. Lámpánál állt mellettem a kategóriatárs Toyota Yaris Cross, az egy jóval nagyobb hasmagasságú autó, de magyar piacon nagy sztár Suzuki Vitara is magasabb tőle.
Az autó oldala egész mozgalmasra sikerült, ez a Honeybee nevezetű sárga szín elég jól kiadja a vonalakat. Az GT-Line felszereltséghez járnak a 17-es kerekek, 205/55-ös méretű gumikkal, ami a mai egyre őrültebb kerékméretek között egy józan pont.
Hátulról a két „kipufogóvég” és a diffúzor emelheti meg a vérnyomásunkat, de közelebbről megnézve azért látszik, hogy ezek csak kamuk, még csak nem is az egyik lyukon jönnek ki a gázok, a kipufogó hamarabb véget ér. Anno a Honda játszott ilyet az ufo-Civiccel, elég megmosolyogtató. A hátsó lámpa összesen 7 darab LED-csíkot kapott, hallgatva a modern idők szavára. A csomagtartó ajtaja elég széles, de a csomagokat viszonylag magasra kell beemelni. A katalógus szerint 352 literes a csomagtartó, amennyiben kivesszük a felső padlót. Az ülések természetesen dönthetők.
Belső
Becsüccsenve a Stonic vezetőülésébe az előző évtizedbeli KIA belső fogad. Ami abból a szempontból biztosan nem baj, hogy rengeteg a fizikai gomb, nem tapizni kell. Apró örömök az életben… A háromküllős kormány a perforált bőrborítással és GT-Line plecsnivel az alján a sportosabb vonalat képviseli. Az anyaghasználat ebben a kategóriában és ennyi pénzért tűrhető, a műszerfal műkarbon-borítása próbálja feldobni egy kicsit az amúgy sötét hangulatot. Itt még nem jelentek meg az újrafelhasznált anyagok. A tetőkárpit világos színű, ma már ez is ritkaságnak számít. A feláras napfénytető a fejteremből nem vett el. Az ülések a dizájnosabb szövetet kapták meg, az én testalkatomnak megfeleltek, kanyarban sem kellett a kormányba kapaszkodni, nehogy kiessek belőle.
A KIA teljesen dobta a mutatós műszereket a Stonic esetében is, a kormány mögött is digitális kijelzőnk van. A műszerfal tetejére is már a modernebb KIA-kijelző került 8 collos méretben. gyári navival, telefontükrözéssel. A klíma is fizikai gombos, vakon kezelhető a beszokás után, a bal kezünknél pedig pillanatok alatt kikapcsolható a start-stop rendszer. Már a Stonic is pittyeg a sebességhatár táblákra és azok túllépésére, érdemes az infotaiment csillag gombocskájára a vezetéstámogató segédletek menüjét feltanítani. A váltókar egy nagy bumszli maradt, ettől azért vannak filigránabb megoldások már. A kézifék még szószerint az, nem pedig egy nyomógomb.
Felszereltségben elég jót hoz a Stonic, ami a mai közlekedéshez kell, az benne van. Ilyen a holttérfigyelő, az adaptív tempomat (ez csak automataváltóval!), természetesen van tolatókameránk, elöl-hátul parkolóradar és még hátsó keresztirányú-forgalom figyelőnk is. Ülés- és kormányfűtés is jár az autóhoz, áldottam mindkettőnek a feltalálóját. A GT-Line, ha a tesztautó konfigurációját nézem, kb. 300.000 Ft-al drágább, mintha az X-Platinum szintről indulok és úgy ikszelgetek be mindent hozzá, ami a GT-Line-nál már eleve benne van. Az a plusz három kiló a menőbb, sportosabb dizájn felára.
Vezetés
Ahogy a bevezetőben említettem, a Stonic egy 79 lovas szívómotorral és egy 100 lovas turbóssal érhető el. Nem vagyok híve a kis turbómotoroknak, de nem akarom tudni, hogyan (nem) megy egy agyonfojtott ezerkettes szívómotor. Ebben a műfajban a japánok közt érdemes nézelődni.
A tesztautónk 100 lovasa viszont egész jól viszi a kb. 1200 kilós kasztnit. Amint a duplakuplungos váltó túllépett az első két fokozaton… Szegény nem nagyon tudja eldönteni alsóbb sebességtartományokban, hogy mit szeretnénk tőle. Haladáskor már nincs gond, a maradék öt fokozatot elég szépen elosztja. Ha rendesen odalépünk neki, akkor egész kellemes csalódást okoz, de ezt jómagam is csak egyszer próbáltam ki, sem az autó, sem én nem kívántam, nem erről szól. Sport módban kitartja az adott fokozatot, még akkor is, ha már elvettük a gázról a lábunkat, ilyenkor szépen üvölt a három henger. A futómű semmi extra, kicsit sprőd, elöl a szokásos MacPherson, hátul csatolt lengőkart találunk. Sem az autó ára, sem a teljesítménye nem kívánja a komolyabb tudást és ez jól van így.
A teszthét alatt szinte csak városban jártam, a tél eleji +2 fokokban. A fogyasztás így a nem túl barátságos 8,7 literre jött ki, ami azért egy városi kisautótól erős. Az ígért városi 5,6 litertől még a start-stoppal is messze vagyunk. Ez a felára az automataváltónak, hiszen egy kéziváltós Vitara simán tud 7 litert, 30 lóerővel nagyobb teljesítménnyel. Országutas közlekedésben, akár az automataváltót elhagyva, biztos, hogy jobb fogyasztást is ki lehet csiholni az autóból.
Összegzés
A teszthét alatt végig azon filóztam, hogy ebben a hibrid dömpingben, ami mára B-SUV kategóriát is elérte, és a 630 forintos benzin mellett kinek felelhet meg még a Stonic. Hiszen, a mostanra eléggé túlhaladott kisturbós korszakot képviseli. A KIA próbálja életben tartani a különböző kényelmi és vezetéstámogató funkciók beépítésével, de szerkezetileg ez az autó az előző évtizedet képviseli.
Itt van, velünk van, de a már kistesó Riót is elkaszálta a márka, igazi kisautója nincs is a KIA-nak, csak a szupermini Picanto maradt. Az ára a mai szemnek kedvező, mindennel felszerelve épp, hogy túllépjük a tízmillió forintot a listaárat tekintve. Garantált, hogy a pénztárban hét számjegyű összeget fogunk ott hagyni, ha egy Stonicra adjuk a fejünket.
Viszont, ha csak városi közlekedésre keresünk autót, van otthoni töltési lehetőségünk, akkor a konszerntestvér által most bevezetett kis, villanyos Hyundai Inster is jó választás lehet. Nagyjából az is ennyibe kerül és a méretéhez képest kifejezetten praktikus. A KIA-hoz 2026-ban érkezik az EV2, ha nem sürgős a csere, arra is érdemes lehet várni.
Ha konszernen kívül gondolkozunk, akkor a kategória elég zsúfolt és a Stonic nem indul igazán jó lapokkal. Tavaly frissült a Yaris Cross, ami simán tud 5 liter alatt fogyasztani vegyesben, a Vitara is kapott egy újabb ráncfelvarrást (bár jobban túlhordott, mint a Stonic, hiszen két évvel öregebb konstrukció, de a magyar kajálja), a Renault Captur friss cucc, vagy ott van az árbajnok Dacia Sandero Stepway, ami hasonló motorizáltsággal rendelkezik, mint a Stonic, de nagyjából egymillióval lehet olcsóbban hazavinni. Ami biztos: nem lennék a Stonic helyében.
További képekért kattintsastok a galériára!
