A Stellantis csoport és benne az olasz Fiat továbbra is a retróhullámon lovagolva 2023-ban újabb klasszikus nevet ébresztett fel és bemutatta a Fiat 600-ast. Ahogy a névből is kiviláglik, az új modell a már 16 éve gyártásban lévő 500-as nagyobbik testvére, végeredményben az 500X utóda. Először az elektromos verzió mutatkozott be, majd pár hónapra rá a mild-hibrid benzines. Nálunk az elektromos kivitel járt, a magasabbik La Prima felszereltséggel. Lássuk, van-e benne valami olaszos?
Külső
Ennél csajosabb külsőt elképzelni se tudnék. Eleve a Fiat, főleg az 500-as óta, inkább a hölgy vásárlók szíve csücske, ezt most sikerült fentebb tekerni. Maga az autó is olyan, mintha az 500-as kipufogójába egy erősebbet belefújtak volna és kész is lett a 600-as.
Mikor Csabitól átvettem az autót és megláttam ezt a narancsszínű fényezést és a szemhéjakat a lámpa felett, rögtön arra gondoltam, figyelő szempárok kereszttüzében kell autóznom egy hétig, és már fogalmaztam a szöveget a fejemben, hogy miért a csajom autójával járok éppen. De nem kellett, hiába a feltűnő fényezés, hiába a ritka modell – a teszthét alatt egy sem jött szembe – , senki rám sem hederített.
Pedig gömbölydedségével, cuki pofijával, arcán a menetfényként szolgáló össze nem érő félkörökkel egy kellemes jelenség a 600-as. Nem vagyok híve, magamnak sosem vennék (éljenek a szürke kombik!), de tényleg néha jól esik a forgalomban egy-két vidámabb színű, boldogságot, dolce vitát árasztó autót látni.
Fiat felirat csak a csomagtérajtóra került, egyébként mindenhol a típusjelzését hirdeti az autó, még a lámpákban és az ajtóra szerelt díszléceken is. A hátsó lökhárítón a 600-ast már az olasz zászló színeivel is sikerült megbolondítani.
A 18 collos gyémántvágott felnik jól állnak az autónak, kellően kitöltik a rendelkezésre álló teret. Maga az autó 4,17 méter hosszú, 9.8 centivel rövidebb, mint az előd 500X, keskenyebb is másfél centivel (178 centi széles), és 7,2 centivel alacsonyabb is (152 centi) annál. Ez a beltéren érződik is, nem túl szellős. A tengelytáv 8 mm-el rövidült. Fontos különbség, hogy az 500X még az Fiat-Chrysler házasság alatt született, a 600-as viszont már a Stellantis égisze alatt, így már nem a Jeep Renegade-el, hanem a DS3-al, a Peugeot e-2008-al, az Opel Mokka-val és az Év Autója győztes Jeep Avengerrel osztozik a CMP platformon az autó.
Belső
A belső alapvetően bármelyik Stellantis-márkáé lehetne, de mégis, a tervezőknek sikerült belecsempészni egy kis unikumot a 600-as Fiatba. Ugyanis, ha felnyitjuk az ajtókat, rögtön szembeötlik az elefántcsont színű ülések türkiz varrása, ami a FIAT szócskát adja ki sokszorosan. Ha már olaszok, én annyival bolondítottam volna a dolgot, hogy olyan színű legyen a varrás, amilyen az autó. Esetünkben narancs, mert így nagyon elüt a külső és a belső. A 600-ast kapni égkék és tengerzöld színekben, főleg az utóbbihoz nagyon megy ez a cérna.
Az anyaghasználat nem túl acélos, szinte mindenhol kopogós műanyagot használtak. Az ülések műbőr borítása nem nagyon enged csúszkálni, szinte rögtön jó pozícióba kell behuppani, mert ha változtatunk, mi megyünk, de a nadrágunk ott marad. Az irányváltó gombsor alatt egy nagyobb rekesz kapott helyett, amit egy iPad-tokra hasonlító, felhajtható és akár le is téphető fedéllel fedtek.
Ezen kívül gomb nem sok van, a klíma kapott pár dedikált gombot, de sok mindent így is a központi kijelzőn kell állítani, amin a már jól ismert, általam annyira nem szeretett szoftver fut. A műszeregység kijelzője is minimalista. A kormánygombok és bajuszkapcsolók Peugeot-származékok. Az ergonómiában igazán egy hibát fedeztem fel és ez egész teszthét alatt bosszantott: a DS3-ban karral választunk irányt, az újabb Stellantis-termékekben egy kis pöckölgethető kapcsoló van. A 600-as esetében négy gombra osztották szét a dolgot, a vezetőtől a D/B esik legmesszebb. Ezzel az a baj, hogy ha menet közben kicsit erősebb visszatermelést szeretnénk, ahhoz a B-t kell megnyomnunk és nyújtózkodni kell hozzá, pedig sem én nem vagyok kicsi, se az autó nem túl nagy, de kényelmetlen volt a használata.
Hiába ő a nagyobb testvér, helykínálatban sem világbajnok a Fiat 600, ez főleg a CMP platform sajátosságainak köszönhető. Elöl még csak-csak el vagy, nagyok az ajtózsebek, de hátul számomra már a fotózás is kínzás volt. Egyszerűen nincs elég lábtér, az ajtónyílás is kicsi és maga az ajtó se nyílik túl szélesre. Csajok biztos máshogy éreznék magukat benne, főleg ha még hajlékonyak is. Hátulra USB-C csatlakozóból csak egy jutott, térképzseb nincs az ajtókban, de pohártartó sem és kapaszkodó is csak a jobb elöl ülőnek jár.
A csomagtartó 360 literes, egész tisztességes. Üléseket lehajtva 1,2 köbméterre tudjuk növelni a teret. A padló alatt pedig jut hely a töltőkábeleknek.
Hajtáslánc és vezetés
Nyáron ugyanezt a hajtásláncot próbáltuk a DS3-ban is, amit a 600-asba is szerelnek. 156 lóerős villanymotor, 54 kWh-s akkumulátor és elsőkerék-hajtás. Kicsit már hűvösebb volt a teszthéten, a klímát nem kellett csúcsra járatni, így egész jó fogyasztásokat sikerült hoznom, a nagy átlag 13-14 kWh/100 km körül alakult. Csabi ECO móddal, B fokozatban 9-11 kWh-s útátlagokat hozott, amivel nincs baj, csak ilyenkor a Kamaz is megelőz az emelkedőn. A hatótáv így 300-400 km között alakul, a gyár vegyesben 405-öt, városban 590-et ad meg. Ez utóbbit nehezen tudom elhinni normál használatban, hűtve-fűtve, haladva. Tölteni AC-n 11 kW-al lehet, a gyorstöltése 100 kW-os az autónak.
Jót tett a frissítés az elektromos hajtásnak, kellett a plusz 20 lóerő és most már a végsebesség is üti a 150-et. Utóbbi miatt nem tudom jó szívvel ajánlani autópályázásra, de városban, agglomerációban, országúton jó társ lehet.
A futómű elöl McPherson, hátul csatolt lengőkar, ehhez az autóhoz tökéletes párosítás. A hangolás már egy másik kérdés, rossz úton mindig lutri, hogy fog reagálni az autó. Egyszer elnyel, egyszer felüt. Forszírozva, mivel első kerekekre adja le az erőt, az orrát fogja túrni.
Összegzés
A helyzet az, hogy a márkák nagy olvasztótégelyében, amit most Stellantisnak hívnak, minden szépen feloldódik és egy egész lesz. A Fiat 600-al az a legnagyobb bajom, hogy a külsején kívül semmi igazán olaszosat nem tudtam felfedezni benne. Nincs saját íze, mindennek Peugeot és Citroen bukéja van, csak most egy szám van elém írva a kormányra oroszlán és fogaskerék helyett. Az 500-as még őriz valamit az olaszos hagyományokból, a 600-as ezt már csak külsőségeiben éli meg, hiszen messziről felismerhető, hogy Fiat jel alatt fut. Viszont már a gyártása sem Olaszországban történik, hanem az FCA lengyel gyárában, Tychyben.
Az olasz autók mindig a viszonylagos megfizethetőségükről voltak híresek, sajnos ez nem áll az elektromos 600-asra. La Prima felszereltséggel, narancsszínben 16 millió forintot kér érte a Fiat. Ezzel nagyjából a Peugeot e-2008 és az Opel Mokka Electric közé sikerült belőni az árat. Ha a töltőkábellel nem szeretnénk babrálni, akkor akár az új, most már láncos vezérlésű 1.2-es benzines mild hibridre is voksolhatunk 100 vagy 136 lóerővel. Azt már 11 millió forint alatt megkaphatjuk. Ennyiért viszont már full hibrid Toyota Yaris Cross is feltűnik a radaron, jobb maradványértékkel, az örök élet ígéretével. Van lehetőség választani, de ha egy csajos, életvidámságot sugalló autót szeretnénk magunknak, akkor a Fiat 600 egy jó opció.
