2003-ban jelent meg az első generációs Mazda 6, amellyel a japánok leváltották a 626-os sorozatot. Radikálisan új formanyelvet hoztak be (Zoom-zoom, emlékszünk még?), rá is fért a palettára a megújulás. A 6-os és a 3-as Mazdák is kategóriájuk szépségdíjasai lettek az eltelt 3 generáció és 20 év alatt. 20 év… Igen, gyorsan telik az idő és a japánok úgy gondolták, érdemes megünnepelni ezt a kerek évfordulót. Így kihozták a 20th Anniversary névre hallgató limitált szériát, és mi ki is próbálhattuk.
Miss Japan
A Mazda 6 harmadik generációja már 2012-től velünk van, megjelenésekor vezette be a Mazda a Zoom-Zoom formanyelvet leváltó Kodo-dizájnt. Hatalmasat ütött a forma, a japánok minden típusukra átültették, és mindegyiken jól néz ki. 2013-ban a Mazda 6 el is nyerte a World Design of Year díjat, nem véletlenül. 10 év távlatából és három kisebb-nagyobb facelift után is maximum a belsőre tudjuk mondani, hogy fárad, a külső ma is nyerő.
Igazi sportkombi, maga a Mazda is így nevezi, a tömegmárkák közül már csak nekik van ilyenjük. Szedánként is elérhető, de nekem ez a kombi az igazi tutiság. Nagy, hosszú orr, nyújtott forma, tökéletes elegye a sportosságnak és az eleganciának. A teniszpálya mellett ugyanolyan jól mutat, mint egy multicég középvezetői parkolójában. Vegyük át azért a száraz adatokat is: 4805 mm hosszú, 1480 mm magas és tükrökkel együtt 2090 mm széles, a tengelytávolság 2750 mm.
19 collos kereken áll a 20. évfordulós Mazda 6, de a menetkomfort, mivel nem egy holdjárót kell vezetnünk, nem csorbul. Kellően nagy ajtókon lehet beszállni, a csomagokat sem kell az égig emelni, hogy betegyük az 522 literes csomagtartóba. Tudom, nagyon ömlengek, de a SUV-tengerben, ami ma az autóipart jellemzi, minden földszintes autó felüdülés.
Konzervatív belső
Ahogy fentebb is említettem, csak az autó belsején érhető tetten, hogy azért csak eltelt itt 10 év. De gyermeki lelkem még ennek is tud örülni, hiszen nem vagyunk agyonnyomva százmillió információval és képernyők garmadájával. A műszerfal vegyes képet mutat, a sebességmérő már digitális, itt láthatjuk a fogyasztást és a különböző infókat, a fordulatszám- a vízhőfokmérő és az üzemanyagszint-jelző klasszikus mutatós.
Érintőképernyő nincs, a műszerfal tetején egy 8 collos kis kijelző foglal helyet, nem túl szép felbontással, szintén nem túl acélos 360 fokos kameraképpel és vezetékes telefontükrözéssel. A váltókar mögötti forgótárcsával tudunk mászkálni a menükben és ha Carplay-t/Android Auto-t használunk, akkor is ő lesz a segítségünkre. Elég idejétmúlt dolog, de még mindig jobb, mint a Lexusokból most már szerencsére kiveszett tapipad. A Head-Up-Display projektoros, nem egy kis lapkára vetít, sokkal minőségibb így. Van beépített navigáció, ami SD-kártyáról működik. 10 év az 10 év…
Ezzel túl is vagyunk a „negatívumokon”. Behuppanva a barna bőrülésekbe, végigsimítva kezünket a műszerfal velúrján és fejünket a dombornyomott 20th Anniversary felirattal ellátott fejtámlához támasztva azonnal el fog az a klasszikus jóautóság-érzés. Amikor átvettem a tesztautót és beültem, egy dolog suhant át rögtön az agyamon: hazaérkeztem. Jól, kényelmesen ülök, elektromosan tudom magamra szabni a memóriás ülést, mélyen foglalok helyet, nem egy hokedlin. Jó méretezésű és a fogású a kormány, nincs lecsapva az alja, mint manapság divat, mégis megfelel. A klíma rendes gombokkal irányítható, a tekerenytűi hasonló érzést váltottak ki belőlem, mint a Civicnél, japánosan finom az egész. Anyaghasználat tökéletes, minden összhangban van, remek ízléssel összeállítva. Picit talán a könyöklő lehetne hosszabb, de ahhoz végeredményben a forgótárcsát kellene megszüntetni, hogy a pohártartó is előrébb kerülhessen. Egyébként a könyöklőben kaptak helyet az USB csatlakozók és a navi SD-kártya olvasója is.
A 20 évfordulóra Mazda kitett magáért, mindennel ellátta a 6-ost. Ülésfűtés elől-hátul; kormányfűtés; ülésszellőztetés; memóriás ülés; adaptív, sávtartós tempomat; kulcsnélküli bejutás és indítás; napfénytető; hatsebességes automata-váltó, mindent megkapunk, ami még ebbe a konstrukcióba belefér.
A helykínálat adott, ezeken a faceliftek semmit nem változtattak. Igazi hosszútáv futásra tervezett utazóautóval van dolgunk, elöl-hátul rendben vagyunk, és a hatalmas csomagtartót is nehéz lesz telepakolni. Hátul is ülésfűtés, USB-csatlakozók várnak, igazából bárhol szívesen ülnék benne. De azért mégis csak a kormánynál a legjobb.
Milyen vezetni?
Csukd be a szemed és képzeld el, hogy suhansz az autópályán egy hosszú, lapos, kellően széles verdával, amit semmi nem mozdít ki a nyugalmából. Nincs szélzaj, ha megfelelő minőségű az út, akkor a nyári Bridgestone-ok zaját sem hallani, ha mégsem hibátlan az út, a futómű simán kimozogja, kellemetlen felütés, kormányrángatás nélkül. A kettőfeles, négyhengeres benzines alig forog 2800-at 130-nál, a váltó finoman kapcsolgat, ha szükséges, 194 lóerő és 258 Nm könnyedén, erőlködés nélkül viszi a veled együtt 1500-1600 kilós testet. Ezáltal semmi nincs, ami elnyomná a 11 hangszórós Bose hifi hangját. Elképzelted? Nos, a Mazda 6 sportkombi pont ilyen. El kell menni Németországba meg vissza? Adjatok egy Hatost és egy üzemanyagkártyát és már itt sem vagyok.
Minimális oldaldőléssel tudunk bemenni a leghúzósabb autópálya-lehajtókba is, tökéletes a kormány áttételezése, egy kormányszöggel be tudjuk venni az egészet, nem kell belekorrigálni. Az ülések tartanak, mi magunk sem fogunk kiesni az autóból. Így kell csinálni. A városban is egész jól el van, a parkolás lehet izzasztó, 4,8 méter nem fér be akárhova.
A váltó egyedül egyes-kettesben tétova egy picit, Normal állásban van egy kis laufja, míg visszavált, Sport módban viszont szinte azonnal képes reagálni és rendesen elkezdi forgatni a mai szemmel hatalmas Skyactiv benzinmotort. Az adaptív tempomat valószínűleg nem volt a felszereltség része 2013-ban, mikor az autó megjelent, néha érződött rajta, hogy nem teljes az összhang. Volt, hogy a másik sávban látott autó miatt lassítani akart, vagy épp már rég kimentek előlünk, de ő csak nem akart gyorsítani. De semmi gond, egy elegáns lábmozdulattal ezeket a feladatokat meg lehet oldani.
Ha igazi negatívumot akarok mondani az autóról, az a fogyasztása. Városban simán benyeli a 10-12-t, erre azért készüljünk. Ha nem akarunk az autópálya ördögei lenni, akkor a 145 lovas kétliteres is jó választás lehet, ott 2-3 litert megfoghatunk a városi fogyasztáson. Direkt tankoltam és nulláztam egyet autópályázás előtt, 250 km-nyi 130 tempomat után 8,3-nál állt meg a számláló. A teszthét kombinált fogyasztása végül 9,93 literre jött ki. Nem kevés. Ehhez egy 62 literes tank párosul, nagyjából 5-600 kilométerenként kell tankolnunk. Erre mondják, hogy a szépségért szenvedni kell? 🙂
Értékelés
Az egyterűek már kihaltak, a következő a veszélyeztetett fajok listáján a középkategóriás kombi. Honda Accord már 8 éve nincs Európában, a Mondeo-t most temettük el, a Nissan Primerára már a gyártója sem emlékszik. A Peugeot még tartja magát az 508-assal és szépségben vetekszik is a Mazda 6-al. A Volkswagen most mutatta be a Passatot, immáron csak és kizárólag kombiként. A Superb kombi és szedán változatát ebben a hónapban mutatták be. Az Insignia SUV-ként fog újjászületni, egyébként sem volt egy igazán jó autó. A Citroennél már csak 3-4 kategória összemosásában tudnak gondolkodni, C5 kombi megszűnt. Toyotáéknál a Camry csak szedán és csak hibrid lehet, almát ne a körtéhez hasonlítsunk. A Volvonál is meg vannak számlálva a kombik napjai. Kia Optima, Hyundai i40 szintén az örök vadászmezőkön. Minden letaroltak a SUV-ok, a német prémium trió még tartja magát, nekik belefér. Nagyon szomorú vagyok emiatt, mert a klasszikus autózás értékei vesznek oda. Mikor nem kellett száz mérnöki csoda ahhoz, hogy az autó egyáltalán az úton maradjon. A Mazda 6 még ezt a régi értéket képviseli és ez nekem nagyon bejön. Nem is szívesen adtam vissza, csak egy benzinkártyám legyen hozzá, minden mást elnézek neki.
A Mazda 6 négy állandó felszereltséggel érhető el, a plusz ötödik a 20 éves kiadás. Nem lehet mindent mindennel párosítani, a legalsó Center-Line felszereltséghez nem lehet kérni a tesztautónk 2,5 literes motorját. A kétliteres négyhengeres 145 vagy 165 lóerővel érhető el. Színválasztékkal nem nyomnak agyon, a tesztautó Rhodium White fehérje 166.900 Ft-ot kóstál. A már kissé unalmasra hajtott Soul Red Crystal, azaz a Mazda-piros 209.900 Ft, de ez nem érhető el ehhez a limitált kiadáshoz. Kárpitszíneket illetően négy lehetőségünk van: a tesztautó barnája, a fekete és van egy sötét vörös verzió, alsóbb szinten fekete szövet van. Nekem ez a barna bejött, szokatlan, de nem ízléstelen. Jó pénzért még a kulcsborítás is olyan színt kaphat, mint az autónk. Kár lenne kihagyni!
A Mazda 6 kombi beugró szintje 13.779.000 Ft-tól indul, a tesztautó 16.800.000 Ft körül áll meg. Azt lássuk be, akármennyire is jó autó, a technikai szint már nem indokolja ezt az árat. De ezt a világot éljük. Inkább ilyet vegyél, mint egy újabb SUV-ot. Most már ez a különleges és ezt legalább vezetni is jó.
További képekért KATT a galériára!
